Cikkek listázása

Nagyböjt és Húsvét egy franciaországi családban

Virágcsokor az Úrnak

Szerző: Astrid Huet

Picardie az erdők, a kukoricaföldek, a régi templomok és kastélyok vidéke. Ezen a csodaszép tájon élek szüleimmel és testvéreimmel – három húgom és egy öcsém van – egy Párizstól háromszáz kilométerre, északra fekvő kis faluban. Szüleim a Bárka Közösség tagjai. A Bárka egy olyan keresztény közösség, amely szellemi fogyatékos embereknek ad otthont. A közösségi élet fontos részét képezi mindennapjaimnak születésemtől kezdve. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Bárka Közösség a tágabb értelemben vett családom. A falunkban öt olyan család él, amelyből a szülők a közösség tagjai. A mi szüleink nem egy hivatalba mennek reggelente dolgozni, hanem a közösség otthonaiba. A faluban három olyan ház működik, amely szellemi fogyatékosoknak, felnőtteknek és fiataloknak ad otthont. Olyan otthont, amelyet a szeretet, a bizalom, a megosztás, a másság elfogadása, a tisztelet és a hit oszlopaira építenek. Fogyatékos emberek között nőttem fel, amit talán egy kívülállónak furcsa elképzelni, számomra azonban ez teljesen természetes. Kiskoromban gyakran vigyázott rám szellemi fogyatékos felnőtt, aki rendkívül büszkén tolta a babakocsimat a falu főutcáján. A születésnapomra a legjobb barátnőmön kívül mindig meghívtam fogyatékos barátaimat is. A legnagyobb ajándék: a közösség és a szüleim A hitéletem és istenképem alakításában is segített a Bárka. Nagyon sokat tanultam a fogyatékosoktól: az Istenbe vetett, feltétel nélküli bizalmukat, a látszólag gyermeki, mégis rendkívül mély hitüket látva. Emlékszem, hogy egy ima alkalmával, amikor Jézus követéséről volt szó, egyikőjük felkelt, és vagy tíz percet sétált fel s alá a templomban. Megkérdeztük tőle, mit csinál, és ő sugárzó tekintettel azt válaszolta: Jézussal sétálok! Első hallásra meglepő, ugyanakkor nagyon szép tanúságtétel volt! Sokszor előfordult, hogy szembe jött velem valamelyik fogyatékos testvér, rám mosolygott, a szemembe nézett, és csak annyit mondott: Jézus szeret téged! Azt hiszem, a közösség mellett a másik óriási ajándékot a szüleim jelentik számomra, akik igaz keresztények. Sokat imádkoznak, és a hétköznapokban, az apró dolgokban is hűek Istenhez, hitükhöz és ahhoz, amit hirdetnek. Minden napjuk imádsággal indul. Mielőtt mi, gyerekek felkelnénk, ők már együtt imádkoznak. Nagyon jó, biztonságot adó érzés volt, amikor néha korán reggel felébredtem, és a szüleimet a házunkban kialakított kis oratóriumban térden állva, imádkozva találtam. Nagyböjti „csokoládés doboz” A családomban természetes, hogy együtt imádkozunk, ez a nagyböjtben sincs másképp. A nagyböjtöt számunkra az apró lemondások és gesztusok tették különleges időszakká. Soha nem mondták a szüleim, hogy ezt vagy azt nem szabad, ők csak segítettek, megadták annak lehetőségét, hogy jót tegyünk. Ilyen volt például a „csokoládés doboz”. Rendkívül édesszájúak vagyunk, úgyhogy mindennap kaptunk négy kocka csokoládét a szüleinktől. A nagyböjtben is megkaptuk a megszokott porciót, a szüleink azonban letettek az étkezőbe egy fémperselyt, amibe azokat a csokoládékockákat lehetett bedobni, amikről lemondtunk. Húsz kocka csokoládé tett ki egy táblát, és négy tábla csokoládé egy csomagot. A „perselyben” összegyűlt csokoládékat pedig odaadták a szüleim egy nagyon szegény család gyermekeinek. Soha nem tudtuk, ki mennyi csokoládét dobott be, soha nem kaptunk dicséretet érte a szüleimtől. Egyszerűen jó érzés volt adni, még ha olykor nagyon nehezünkre is esett. Lassan természetessé vált, hogy megosszuk másokkal azt, amink van, anélkül, hogy erről bárki is tudna, anélkül, hogy ezért köszönetet várnánk. Ilyen apró lemondásokkal és közös imával telik a nagyböjt. A nagycsütörtököt egy kicsit a zsidó hagyományok szerint ünnepeljük. Édesanyám mindig bárányt, kovásztalan kenyeret és keserű salátát készít. Így emlékezünk arra, hogy az Úr megszabadította népét Egyiptomból. A kovásztalan kenyeret megtörjük és továbbadjuk egymásnak az utolsó vacsorára emlékezvén. Franciaországban nem általános a keresztút elvégzése nagypéntek estéjén, de a falumban mindig végigjárjuk a stációkat közösen imádkozva és elmélkedve. Csengővel megyünk a feltámadási misére A húsvét hatalmas és nagyon szép ünnep a Bárka Közösségben! A fogyatékos testvérek óriási örömmel és lelkesedéssel készülnek Krisztus feltámadásának megünneplésére. Ilyenkor körülbelül ezren jövünk össze a feltámadási misére. Családias, meghitt, ünnepélyes hangulatban éljük át a szentmisét, amely mindig tűzszenteléssel kezdődik. Óriási tüzet raknak az udvaron, és ezzel a tűzzel gyújtják meg a gyertyákat, amikkel bevonulunk a templomba. A feltámadási misére mindenki hoz magával egy kis csengőt, és amikor „a harangok visszajönnek Rómából”, mindenki megrázza a csengőjét! Vasárnap reggel korán ébredünk, és megkeressük a kertben elrejtett tojásokat. Franciaországban a mezők fölött szálló harangok – amelyek Krisztus feltámadását hirdetik – hozzák a tojásokat. A harangocskák, miközben repülnek az égen, elejtik a tojásokat a kertekben. Vasárnap a nagyszüleim meglátogatnak minket, és együtt fogyasztjuk el az ünnepi ebédet. Nincs különleges húsvéti menü, egyszerűen csak nagyon finom, különleges ételeket készít édesanyám. Az Úrért – szeretetből S idén mit jelent számomra a nagyböjt? Az Úrtól kapott időt. Időt arra, hogy megtisztuljak, hogy egyszerűbben éljek, hogy felkészítsem a szívemet a legnagyobb misztériumnak, húsvét misztériumának a befogadására. Az apró lemondások, áldozatok továbbra is fontosak, mert segítenek a készületben. Nagyböjtről Lisieux-i Kis Szent Teréz példája jut eszembe, aki mindennap egy csokor virágot vitt az Úrnak. A virágok azokat az apró lemondásokat és áldozatokat szimbolizálták, amiket Teréz az Úrért való szeretetből tett. Én is szeretnék mindennap egy csokor virágot vinni az Úrnak. Szeretnék egy mosollyal megajándékozni valakit, szeretném az Urat szeretni abban a személyben is, akit nehezebben fogadok el, szeretnék igazán figyelmes lenni, és észrevenni, hol, kinek és mit adhatok. Legyen az egy bátorító mosoly, a szobám rejtekében érte elmondott ima vagy egy szál virág. A húsvét számomra a legnagyobb ünnep, ezért készítem fel az Úrral együtt a szívemet!Himnusz Ím, vár a Bárány asztala: öltsünk fel tiszta gyolcsruhát, átkelve már a tengeren, zengjük most Krisztus himnuszát. Kereszten értünk szenvedett, szent teste lelkünk étele, vérének éltető bora Istenhez fűzi életünk. Húsvétest dúló angyala minket nem sújthat: Vére véd, hiába zúg a fáraó: kínzó rabságunk véget ért. A Bárány immár Krisztusunk, az ártatlan feláldozott, s az új kovásztalan kenyér szent teste, melyet ránk hagyott. Igaz, méltó, szent áldozat! Hatalmad megtör poklokat, raboknak nyitja zárait, örök jutalmat visszaad. A sírból Krisztus fényesen felkel, legyőzte a halált: rabláncra fűzi zsarnokunk, megnyitja égnek ajtaját. Maradj örökre, Jézusunk, fényes húsvéti örömünk, s kiket kegyelmed újraszült, oszd meg dicsőséged velünk. Dicsérünk, Jézus, szüntelen, ki feltámadtál győztesen, Atyának, Léleknek veled most és örökre tisztelet. Ámen
Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>