Serédi Jusztiniánra emlékezünk
Serédi Jusztinián ésa trianoni egyházmegyék
Szerző: Kácser Anikó
Serédi prímási kinevezését – ami a magyar kormánnyal való előzetes egyeztetés nélkül történt – így kommentálta Barcza vatikáni követ: a Vatikán „minden fontosabb egyházi méltóságba csak olyan személyiséget kíván helyezni, akiről előre tudja, hogy a legszigorúbb egyházi fegyelem és engedelmesség alapján áll, és a Szentszék akaratának, valamint a kánonjog rendelkezéseinek hajthatatlan képviselője lesz”. Számunkra ezen utóbbi megállapítás a fontosabb, azaz a kánonjog szigorú végrehajtása. Erre pedig a CIC gyakorlati megvalósításán túl Magyarország esetében azért is szükség lehetett, mivel a trianoni határokon kívül maradt magyarságnak egy jelentős része katolikus volt. Az ezzel kapcsolatos egyházszervezeti problémák sok nemzetközi jogi kérdést felvetettek, nem is beszélve arról a közismert helyzetről, hogy az esztergomi egyházmegye majd kilencven százaléka, s így az érsekség földbirtok vagyonának zöme Szlovákiában maradt.
Még római tartózkodása alatt bekapcsolódott Serédi ezekbe az ügyekbe. Sőt a mindennapok szintjén nyelvtudásánál fogva gyakorta szerepelt tolmácsként a Vatikánba látogató határon túli magyarok mellett. Egyik életrajzírója jegyezte fel, hogy egy ilyen pápai kihallgatáson végzett tolmácsolása kapcsán XI. Pius mosolyogva mondta Serédinek: hogy van ez, napokkal ezelőtt egy Szlovákiából jött zarándokcsoportot hozott hozzá, egy nappal korábban Jugoszláviából jötteket, most pedig egy romániai csoportot. Hát arrafelé mindenki magyarul beszél? – hangzott a jó szándékú pápai kérdés.
Rómából prímásként hazatérve Serédi a püspöki kar elnökeként is kénytelen volt a fentiekből adódó ügyekkel foglalkozni. Pímássága elején még élt az a két felvidéki magyar püspök, akik bár a Vatikán rendelkezésére bocsátották magukat az első világháború végén, mégis kiszorultak egyházmegyéjükből, s itt éltek Magyarországon (N. B. a Vatikán jóvoltából címzetes érsekként) a hazai egyház kenyerén. Ugyanakkor a határon kívül maradt püspökökből nem egy továbbra is jó kapcsolatokat ápolt a magyar hierarchiával. Így például a szentéletűnek tartott Fischer-Colbrie Ágost püspök vagy Majláth Károly erdélyi püspök, nemkülönben utódja, Márton Áron. A trianoni határon kívül maradt magyar püspökökkel kapcsolatban az volt mind Rómának, mind a magyar kormánynak az álláspontja, hogy nem szabad őket kinevezni megürülő hazai püspökségek egyikére sem, hiszen akkor mi lesz a határon túli magyar hívőkkel. (…)
