Hogyan nevelhetjük lemondásra a fiatalokat?
Nélküle elpusztul körülöttünk az élet
Szerző: Dekiszkyné Fejér Rita
Az idei esztendőben korán kezdődött a nagyböjt. Ez az időszak mindannyiunk számára alkalmat teremt arra, hogy a télvégi időben elmélkedjünk kissé arról, mire is való az életünk? Jól kezeljük-e ránk bízott értékeinket? Jó úton vezetjük-e fiataljainkat?
Sokszor rácsodálkozunk elődeink kemény, de mégis sok szempontból irigylésre méltó életére: arra a belső békességre, amelyet meg tudtak teremteni magukban. Persze erőt adott nekik, hogy voltak közösségüknek egységes, mindenki által elfogadott értékei. Nézzük például a böjtöt, melyben az egyes embernek erőt adott az a tudat, hogy nincs egyedül, hanem a többi kereszténnyel együtt készíti lelkét húsvét megváltására. Hatalmas bölcsességgel tudták, hogy a testi kívánságok háttérbe szorításával az akarat és lélek szabadabbá válik, s ezáltal közelebb kerülhet az emberekhez és a teremtő Istenhez.
Mert mi is a lemondás? Nem más, mint egy nagyobb, hosszú távú cél eléréséért lemondani a számunkra kedves, de rövidebb távú érdekekről, célokról.
A világ, amiben élünk, nem kedvez a lemondásnak, a fogyasztói társadalom megcsillogtatja magát előttünk, és belehajszol minket az anyagi javak utáni vágyba. Nincs megállás! Az üzletembereknek mind több és több terméket kell eladniuk ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni, miközben velünk elhitetik, hogy „nincs is értelme életünknek az ő termékeik nélkül”. Nagy a kísértés, és ember legyen a talpán, aki ellen tud állni! S főképp nehéz helyzetben vannak a gyerekek és fiatalok, akik még hiszékenyek, sok esetben külsőségek alapján ítélnek. Ők még teljesen a jelenben élnek, nincsenek tapasztalataik, elvakítja őket a hatalmas kínálat, a külsőségek. Nem akarnak várni, mindent azonnal szeretnének megkapni, s ettől sokszor önzőnek, kíméletlennek látszanak.
Hogyan is lehet nekik segíteni, hogy igazi, maradandó értékek felé forduljanak?
