Cikkek listázása

Fohász hűséges, hősies lélekért

Szerző: Herdics György,

Fülöp király haldoklik – írja Márai egyik novellájában – s magához hívatja az infáns barátját, Lerma grófot. „Mi marad itt, ha meghalok?” – teszi fel a kérdést a király, s meg is adja a választ: a hit. „Igen – mondja a gróf. – Van valami, ami megmarad, múló világok fölött: a lélek. A spanyol lélek, …mely hűséges és hősies”. Majd az infáns barátja, aki nemsokára nagyhatalmú úr lesz, Cervantesről kezd beszélni, aki éppen börtönben van, mert Sevilla adóinak behajtásával bízták meg, s az elszámolás nem egyezik. Cervantes könyve „egyszerre hősies és alázatos, egyszerre lelkes és elvakult, magasztos és nyomorult… az a spanyol lélek szól e könyvből hozzám, mely meghódította a világot, az a lélek, mely hisz valamiben, valami fensőbben és nemesebben” – mondja a gróf. Cervantes alkotott valamit, ami megmarad…

Sok-sok kisember és nagyember vágya: valamit alkotni, ami megmarad. Amin az idő vasfoga nem ejt csorbát, valamit, ami fensőbb és nemesebb. Valamit, ami, ha nem is hódítja meg a világot, legalább azokat meghódítja, akik valamilyen oknál fogva fontosak a „hódító” számára. Lám, Cervantes tényleg hódított: Don Quijote de la Mancha lovagja a kitartás jelképévé vált – szélmalomharcai ellenére is. Tébolyult volt ő, mint sokszor – bizonyos értelemben – mi megannyian. De lehet, hogy van szent téboly is. Vagy szent együgyűség, ahogyan valahol láttam a szentek együgyűségének „vallásos olvasatát”. Együgyűek voltak, mert egy ügyük volt, az istenkeresés.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>