Farkas Péter szociológus a népességfogyás megállításáról
Az ép család a jövő útja
Szerző: Kácser Anikó
– Sokat beszélnek arról, hogy a család válságban van, de ez nem igaz. A társadalom van válságban. A család egy olyan örök intézmény, amely nem kerülhet válságba. Ez még akkor is igaz, ha csökken a megkötött házasságok száma és egyre több az abortusz. Körülbelül 35–40 ezerrel vagyunk kevesebben évente, és ha ez a sajnálatos demográfiai trend megmarad, akkor 2050-ben már csak hét és fél-, jó esetben nyolcmillió magyar ember lesz, ebből is minden második ember ötven éven felüli lesz. A születések szám 2004-ben a legalacsonyabb szintet érte el. Minden ötödik gyermek egyszülős családban nő fel. Száz születésre 70–72 abortusz jut, az 1956-os abortuszliberalizáció óta közelit a hatmillióhoz a művi terhességmegszakítások száma. Ez egy tragédia a 20. századi, illetve a jelenlegi Magyarországon. Ez csak néhány adat, de már ebből is látszik, hogy hazánk egyik legtragikusabb kérdése a demográfiai helyzet, ami pár éven belül nemcsak a társadalombiztosítás számára lesz probléma, hanem gazdasági nehézségeket is jelent majd.
Külön szeretném megemlíteni egy-két területét a családok problémáinak, hogy lássuk, nagyon széles metszetben kell gondolkodnunk. Az országban él 200–240 ezer veszélyeztetett gyermek. Óriási problémát jelent, hogy hazánkban több százezer fogyatékos ember él, és számukra a családalapítás még nehezebb, ráadásul ismét nő közöttük a munkanélküliség. Nagyon fontos részletkérdés, hogy mi történik, ha a szülők egyike börtönben van. Ilyenkor a házasság szinte biztos, hogy széthullik, és ezt nagyon megsínyli a gyermek.
És akkor még nem beszéltem a romák helyzetéről, problémáiról. Hiszen ők több gyermeket vállalnak, ők nem fogják abortusszal a gyermekáldást felszámolni, viszont hetven, nyolcvan százalékuk munkanélküli, mindössze 3–4 százalékuk kerül be középiskolába – esélytelenek a mai Magyarországon. Nagyon bonyolult az egész kérdés, mégis a család, amelyet a keresztény értékrend talajáról lehet a legbiztosabban felépíteni – a nem hívők számára pedig ott a humanista, többgyermekes családmodell –, az egyetlen esélye Magyarországnak. Az ép családokra épülő, ép közösségekből felépülő ép társadalom képe lehet csak a jövő útja.
– Hogyan lehetne visszafordítani ezt a demográfiai trendet?– A legfontosabb feladat, hogy ösztönözzük a családokat a gyermekvállalásra. Ehhez persze gazdasági megalapozottság kell. Sokat hallani a jóléti állam zsugorításáról, illetve arról, hogy már elértük a jólétet. Függetlenül attól, hogy ezt kik mondják, ez egyszerűen nem igaz. Sőt nem a jóléti állam zsugorítására, hanem pont a kiteljesítésére volna szükség.
Alapvető kérdés, hogy az országnak mik a kitörési pontjai. Ahogy az európai – finn, ír – példákon is látjuk, ezek az ország természeti és elsősorban a humán tőkéje. A termelő reálgazdaságokat megerősítve és a magyar vállalkozásokat lendületbe hozva az oktatás, a tudomány, egészségügy, szociálpolitika és a környezetvédelem területeire kell erőinket koncentrálni.
– De nem csak gazdasági vonatkozásai vannak a probléma megoldásának…– A családpolitika terén ez elsősorban nem pénzügyi, hanem szemléletformálási kérdés. Az első a családi életre nevelés programja. Sajnos sok jó kezdeményezés megakadt, és pillanatnyilag nem látom a preventív családvédelem lehetőségeit. A szociálpolitikában fel kellene ismerni, hogy nem „országlakosok”, hanem egy nemzet él itt Magyarországon, és azon belül nem individumok, hanem családok.
Az óvodától az egyetemig kötelező jelleggel be kéne vezetni a családi életre nevelést. És legalább a közszolgálati médiumokban a többgyermekes családmodellt pozitív célként kellene bemutatni. Ezért nagyon szigorú, a közszolgálatiságot kontroláló és a családokat erősítő médiapolitikára is szükség volna.
– Hogyan lehet direkt módon tanítani a „családi életet”?– Például be kellene mutatni azokat a problémákat, amelyek a mai fiatalokat érintik, illetve azokat az értékeket, amelyeket csak a család adhat. Az oktatásban minden tárgy magában hordozza a lehetőséget, hogy a családok értékeit felmutassa. A Nemzeti Alap Tantervben nemcsak szegregáltan kell, hogy megjelenjen a családi életre nevelés, hanem minden tárgyban részfeladatként. Ez egy olyan lehetőség, amely már a rendelkezésünkre áll, de nem használjuk ki. De a nevelésnek olyan részei is vannak például, hogy felkészítjük a fiatalokat a konfliktuskezelésre.
És nagyon fontos lenne, hogy ne csak a most felnövekvő nemzedékeket, hanem a szétesés előtt álló családokat is megerősítsük. A szülőnek képzéseken szakemberek elmondhatnának alapvető, praktikus dolgokat. Például, hogy hogyan és hol intézzünk el valamit, ha úgy érezzük, a gyermekünk valamilyen téren veszélyeztetetté vált.
Az összes közép-európai ország közül – és ez ma a legnagyobb ellentmondás – még mindig Magyarországon a leginkább családbarát a fiatalság. Ám a gyakorlat mást mutat, és most megy el az utolsó öt, tíz esélyes év, amikor a demográfiai trenden, illetve a család értékének megtartásán tudunk valamit segíteni.
– Milyen lépésekre volna még szükség?– Számtalan közgazdasági és jogi teendő van. Az egyik a családok anyagi megerősítése. Ehhez az kell többek között, hogy ismerjük el a főállású anyaság intézményét. Nagyon fontos, hogy azoknak, akik vállalnák, hogy részmunkaidőben dolgoznak (az anyák bő egyharmada), munkahelyeket biztosítsunk, hogy ne kényszerítsük ki a választást a karrier és a család között. Megoldást jelentene, ha az állam felvállalná, hogy fizeti a társadalombiztosítást, egészségbiztosítást a foglalkoztatók helyett az első öt felvett kismama után öt évig, ezzel motiválva a vállalkozókat, hogy legyen részmunkaidős foglalkoztatás.
Ide tartozik Baranyi Károly ötlete, aminek lényege, hogy módunk legyen az adónkból jóváírás után meghatározott százalékot a szüleinknek visszaadni. Ezáltal a nemzedékek közötti szolidaritás is nőne.
Ugyanilyen fontos elem, hogy vezessük be a családi típusú adózást. A gyermekek után már kap a szülő adókedvezményt, de személyi jövedelemadó alapján működik a rendszer, nem veszi figyelembe azt, ha az egyik eltartóból is eltartott válik.
Fontos lenne egy szociális bérlakás koncepció, a fiatalok számára fecskeház program.
A gyermekek és az édesanyák védelmében a családvédelmi intézményrendszert teljessé kell tenni. Magyarországon a gyermekvédelmi jogszabály elég jó, ám nincsen meg az önálló, egészségügyi, oktatási és szociális rendszerekben működő gyermekvédelem összefogazottsága.
Mindehhez jön, hogy az alkotmányban nem az individuális jogot kéne tovább erősíteni, hanem a családok jogát. Ami többek között azt jelenti, hogy egy már elért vívmányt ne vonhasson vissza az állam, hiszen ha az állampolgári jogon jár, akkor már perelhető.
– A népesség csökkenésen túl évről évre felvetik azt a társadalmi problémát is, hogy a szabadidő eltöltése egyre inkább elsekélyesedik…– Sok család életében meghatározóvá vált a televízió, és két reklám között a fogyasztói mítoszt szolgáló filmekkel próbálják meg az embereket a mai konzumvilág rabszolgájává tenni. Sajnos igaz, hogy egy édesanya negyven, egy édesapa húsz percet foglalkozik átlagosan naponta a gyerekével, míg három és fél, négy órát nézik a televíziót. És tény, hogy a fiatalok műveltsége jelentősen romlott. Valamilyen módon erősítenünk kellene az olvasáskultúrát, de a televízió is lehet az igényes szórakozás eszköze. Az elmúlt rendszerben például remek tévéfilmek, színházi közvetítések készültek – ma meg alig születik valami értékes. Mindig a média diktálta a közízlést, ezért az ő felelősségük átgondolni, mit nyújtanak.
– Milyen helyet foglalnak el a magyar társadalomban a keresztény nagycsaládok?
– Sajátságos a helyzetük a véleményem szerint. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete egy kiváló munkát végző egyesület, és mindig kellő súllyal emeli fel a szavát. Azonban az állam sajnos még mindig úgy képzeli, ő támogatja a nagycsaládokat, holott pont fordítva van: a nagycsaládosok tartják el az államot. Ők vállalják azt, hogy pénzzel nem megfizethető módon felnevelnek több gyermeket, ők azok, akik értékeket, példákat teremtenek, miközben nem kapnak megfelelő támogatást. A társadalom többsége számára egyre inkább az individuális önérdek-érvényesítés, a valóság show-k világa kezd jövőképpé válni. Nekünk, keresztényeknek valóban meg kellene próbálnunk sóvá válni a társadalomban. Nem biztos, hogy nagyon sokan kell hogy legyük – ha csak sót enne valaki, az sem lenne jó –, de kell, hogy átjárjuk a magyar társadalmat. És hogy a keresztény családok értékeit sokan példának tekinthessék, meg kell erősíteni az értékeket magunkban is.
