Úrnapi körmenet Budaörsön
Szőnyeggé szőtt virágszirmok
Szerző: Rózsásné Kubányi Andrea
Egészen az 1740-es évekig kell visszamennünk, amikor is a Zichy család révén egy második betelepítés alkalmával német telepesek találtak ezen a vidéken új hazára. Ők hozták magukkal ezt az egyedülálló szokást. Vendler Ferenc budaörsi remete krónikájából megtudjuk, hogy a legnagyobb kitüntetés volt a faluban, ha egy család az úrnapi körmeneten oltárt állíthatott. A négy oltárt – amely a négy égtájat szimbolizálja – a Herczog, a Braun, a Hauser és a Kubik család díszíthette évtizedeken keresztül, amelynek hagyománya aztán családról családra szállt.
Az 1945–46-os kitelepítésig 3 kilométer hosszan rakták végig a falun a szőnyeget, majdnem a Kálvária dombig. Már hetekkel az ünnep előtt elkezdték az asszonyok a szomszéd határban a virágokat, virágszirmokat gyűjteni. Ezeket pincékben helyezték el színek és fajták szerint csoportosítva. Az ünnep hajnalán a férfiak kis, vékony nyírfaágakkal díszítették a szőnyeg mentén végig az utat. Már hajnalban elkezdték a munkát, a házak előtt egyszerűbb, csíkos mintákkal dolgoztak, a cifrább motívumok a templom előtt és az oltároknál készültek.
1945-ben elkezdődött a falu lakóinak zaklatása. 1946. január 19. és február 3. között hét vonatszerelvény hagyta el Budaörsöt, amelyen mintegy tízezer itteni lakos volt kénytelen elhagyni örökre szeretett otthonát. De az itt maradottak azóta is tartják őseik hagyományait. Az ünnep előtt már napokkal elkezdik gyűjteni a virágokat és a szirmokat, amelyeket most is pincékben raknak szét, hogy frissek maradjanak. Minden évben már hajnali 3-kor megkezdik a munkát zseblámpák fényénél. Az oltárdíszeket, a koszorúkat már előző nap megfonják. Igyekeznek évről évre egy-két új mintával gazdagítani a motívumokat. 70-80 éves asszonyok állítják az oltárokat és készítik a virágszőnyeget – ma már csak a templom körül. Az öregek között már egyre kevesebben vannak azok, akik a háború előtt is részt vettek ebben az egyedülálló munkában. Éppen ezért az utóbbi években bevonják a fiatalságot is a soraikba, így a Mindszenty Katolikus Általános Iskola, a Mária lányok, a templom énekkara, a kolpingosok és más budaörsi családok, közösségek is átvették nagyanyáiktól, dédanyáiktól ezt a szép örökséget.
Két kezük munkáját, szívük minden szeretetét beleszövik abba a műbe – dacolva sokszor az időjárás viszontagságaival is –, amely aztán az „égből alászállott élő kenyér” méltó útvonala lesz a 9 órakor kezdődő ünnepi szentmise után a körmenetnek. A kitelepített németek egyre gyakrabban hazajárnak, és lelkesen éneklik az ilyenkor újra és újra felcsendülő régi, sváb dallamokat.
