Habemus papam!
Szerző: Harmath Károly OFM
Az április 19-én megválasztott XVI. Benedek pápa – a volt Joseph Ratzinger bíboros – nem mentes a személyéhez fűződő találgatásoktól és ellentétes véleményektől. S ez már önmagában is jó jel. A villám se a fűbe csap, hanem kimagasló tárgyakba. Személye állásfoglalásra ösztönzi az embereket. Jele ez annak, hogy a pápa napjainkban erkölcsi hatalommá, a világ lelkiismeretévé vált, II. János Pál temetése erről minden jószándékú embert meggyőzött.
Az új pápa beiktatásának napjaiban ellenszenvezői konzervatív emberként bélyegezték meg, egészen addig a kijelentésig bátorkodva (méghozzá hazájában!), hogy „ez volt a világtörténelem legsötétebb napja”. Politikai fogalom- és szótár segítségével kiáltják ki minden haladás kerékkötőjének, olyan pápának, aki a középkorba vezeti vissza az egyházat. Természetes, hogy ezek a bírálók nem hívők, még akkor sem, ha a katolikus egyház tagjainak vallják magukat. Az egyház élete ugyanis nem határozható meg és nem határolható be politikai terminusokkal. S ha valaki ragaszkodik a Krisztus evangéliumának forrásából merített hit tiszta vízéhez, az tudja, hogy Jézus Krisztus üzenetét nem degradálhatjuk olyanná, hogy elferdüléseinket igazolja. Ha úgy döntöttünk, hogy Krisztushoz akarunk tartozni, akkor nincs, csak a „keskeny út”, amelyen bűneink ellen komoly harcot kell vívnunk. De emlékezzünk rá: nem Krisztusnak vagy Atyának kell olyan tökéletessé válnia, mint amilyenek mi vagyunk, hanem nekünk kell olyan tökéletessé válni, mint az Atya. Ebből a szemszögből tehát örülök annak, hogy „konzervatív” pápánk van. Annál is inkább, mert meg tudom különböztetni a keményvonalastól az elvekhez ragaszkodó embert.
Akik közelebbről ismerik az új szentatyát, minduntalan kiemelik, hogy a szív embere. Gyors megválasztása is jele annak, hogy bíboros társai körében is nagy bizalomnak örvend. Számomra sokat mond kijelentése, hogy alázatos munkás az Úr szőlőjében. Aki ezt tudatosan vállalja, az válaszolni tud az Úr hívására és korunk kihívásaira, amelyekből bőségben akad. Az új pápáról, a II. vatikáni zsinat egyik utolsó nagy tanújáról és a katolikus hit tanítójáról elmondható, hogy gondolatai világosak, álláspontjai pedig fény lesz az eligazodáshoz korunk vallás ízű elferdülései közepette.
Számunkra, katolikusok számára egyébként nem annyira a pápa személye a meghatározó, mint inkább a tény, hogy annak a Péternek az utóda, akit Urunk az egyház kősziklájává tett. Péter esetéből tudjuk, hogy az ember lehet gyönge, méltatlan és sebezhető. Nem kősziklának született, de azzá teheti az, aki őt teremtette. Ebben a meggyőződésben örülünk annak, hogy „Habemus papam!”
