Szentségimádás az Emmánuel Közösséggel
A szentségimádás iskolája
Szerző: Madocsai Bea
Fotó: Kassányi Jenő
„Isten a szív csendjében beszél. Isten a csend barátja, és nekünk hallgatnunk kell őt, mert nem a mi szavaink számítanak, hanem az, amit ő mond nekünk” – Teréz anya gondolata összefoglalja azt, ami az Emmánuel Közösség tagjait arra indítja, hogy egyénileg lehetőségeik szerint akár minden nap, hétfő esténként pedig közösen is szentségimádást tartsanak a budapesti Táltos utcai Szent Kereszt-templomban. Hiszen az imádságból, az imádásból, az adorációból fakad a közösség másik két „alapkegyelme”: az evangelizáció és a kompassió, azaz a testi-lelki szükséget szenvedőkkel való közösségvállalás és az irgalmas szeretet tettei.
Ha nem időzünk az Úr előtt, ha nem „fürdőzünk” az ő jelenlétében és szeretetében, akkor elapad a szívünkben az öröm, s akkor nem leszünk hiteles hirdetői az örömhírnek. Ha nem hallgatjuk meg, amit mond nekünk, akkor a saját elképzeléseinket kezdjük megvalósítani, és nem az ő országának építői leszünk.
Sokan a közösségbe kerülve fedezik fel a szentségimádás örömét, másokat pedig épp az vonz a közösséghez, hogy már megtapasztalták az imádásból fakadó kegyelmeket, és fontos nekik, hogy olyan közösséghez tartozzanak, ahol ebből forrásozik minden.
