Cikkek listázása

Sem méltó, sem érdemes

Szerző: Lambert Attila

Uram, Istenem, tudom, hogy sem méltó,
sem érdemes nem vagyok arra,
hogy lelkem hajlékába jöjj,
mert egészen puszta az és üres,
s nincs benne számodra hely,
hová fejedet lehajtsd.
Ám amint a magasságból
érettünk leszállva megaláztad magad,
ereszkedj le most az
én alacsonyságomhoz is!
Legyen inkább legszentebb
tested és véred parazsa
megszentelődésem, felvilágosulásom,
megalázott lelkem és testem egészsége!
Légy segítőm és oltalmam,
vezéreld életemet békességben,
tégy méltóvá, hogy egykoron
szentjeid között a te jobbod felől álljak,
szeplőtelen Anyád,
a szolgálatodra álló tiszta szellemek,
és összes szentjeidnek imái
és könyörgései által,
kiket öröktől fogva kedvelsz!
Ámen.
Aranyszájú Szent János

Jézus önmagát ajándékozza

Kedves barátaim, felejthetetlen találkozás Jézussal az első szentáldozás, melyre az ember úgy emlékszik, mint élete egyik legszebb napjára. Az eucharisztia – melyet Jézus szenvedésének és halálának előestéjén, az utolsó vacsorán alapított – az új szövetség egyik, mégpedig legnagyszerűbb szentsége. Benne az Úr a kenyér és bor színe alatt a lélek eledelévé lesz. A gyermekek ezt első alkalommal ünnepélyesen veszik magukhoz, s ettől kezdve meghívásuk van arra, hogy a lehető leggyakrabban magukhoz vegyék, s így bensőséges barátságban maradjanak Jézussal. (…)

A katolikus családokban felnövő fiúk és lányok jól ismerik ezt a szokást: az elsőáldozás nagy családi ünnep. Ezen a napon az ünnepelttel együtt általában magukhoz veszik az eucharisztiát a szülők, a testvérek, a rokonok, a keresztszülők, néha a tanítók és nevelők is.

Az elsőáldozás napja azonkívül nagy ünnep a plébánián is. Mintha ma lenne, úgy emlékszem a napra, amikor velem egykorú társaimmal először áldoztam falum plébániatemplomában. Az eseményt családi fotókon szokták megörökíteni, nehogy feledésbe merüljön. Az ilyen pillanatokról készült fölvételek általában elkísérik az embert élete további részében. Amikor időnként előkerülnek a fényképalbumok, ismét megelevenedik azoknak a pillanatoknak a légköre; az ember újra fölidézi azt a tisztaságot és örömöt, melyet azzal a Jézussal való találkozásban élt át, aki szeretetből lett az ember Megváltója.

Részlet II. János Pál pápa Gyermekekhez írt leveléből (1994., a Család Éve)
Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>