A világ hetvenöt országában dolgozó verbita missziósok számos „nyelvzsenivel” büszkélkedhetnek, de nagy szerzetesrendünkben is kivételes Zsoldos Imre, aki huszonkét nyelven beszél, jelentős részükön anyanyelvi szinten. Kínaiul is! Sőt, tanítja a kínaiakat magyar létére franciára és más nyugati nyelvekre… Úgy ment nyugdíjba a tajvani verbiták Fu Jen egyeteméről, mint a Francia Tanszék professzora. Tudományos munkákat, verseket magyarul is ír. Lássuk tehát, hogyan is jött létre ez a kivételes életpálya!
Páter dr. Zsoldos Imre 1931-ben született Bejcgyertyánoson, Vas megyében. Édesapja ismerőse, egy tábornok tette fel neki a kérdést: „Miért jársz te polgáriba? – majd jött a második kérdés: Kupec akarsz lenni? Miért nem leszel inkább pap?” „Ó, erre én még sosem gondoltam” – felelte neki. Ez volt az indítás, az isteni sugallat emberi szavakban. 1946-ban, két polgári után fel is vették a verbitákhoz, s Budatéténybe küldték. 1946 és 48 között a Budafoki Premontrei Gimnáziumban végezte el a gimnázium első négy évét, majd novícius lett Kőszegen a szerzetesrendek feloszlatásáig. 1950-től 51-ig Pannonhalmán tanult tovább, de katonaköteles lett. Kiskunmajsán képezték ki rádiósnak. Mivel itt 24 óra szolgálat után 24 óra szabadidő járt, magánúton felkészülhetett a hátralévő két gimnáziumi osztály anyagából, és 1953-ban Kiskunfélegyházán leérettségizhetett. Két hónappal katonaideje letelte után azonban tbc miatt elbocsátották a honvédségtől, és befeküdt a hegyfalui tüdőszanatóriumba kezelésre. De erősen élt benne a papi hivatás akkor is, amikor egy évvel később teljesen gyógyultnak nyilvánították. Szerzetesrendek nemigen voltak, így az Egri Főegyházmegyében kérte felvételét, ahol 1956. november 29-ig volt kispap, tiszta kitűnő tanuló. Az 56-os szabadságharc eseményeiről csak utólag hallott, mert éppen évi lelkigyakorlatát végezte teljes szilenciumban. A határok átjárhatóbbá váltak: most megvalósíthatta régi tervét, hogy szerzetes és misszionárius legyen. November 29-én két társával együtt elhagyta a szemináriumot, és december 3-án, Xavéri Szent Ferenc ünnepén sikeresen kijutott Ausztriába. Elvégezte a teológiát, és 1960. május 26-án Mödlingben pappá szentelték. Kezében volt missziós kinevezése. Nehéz dolgot kértek tőle: menjen Tajvanba, a rend Fu Jen egyetemére, és tanítson franciát az ottani kínaiaknak!
Előbb persze alaposan meg kellett tanulni ezt a nyelvet is. 1960. október 12-én érkezett Párizsba, ahol négy évet töltött rendkívül intenzív franciatanulással. Tajvan szigetére 1964 augusztusában érkezett meg. Megalapította az egyetem Francia Tanszékét, majd 1967. szeptemberében az Egyesült Államokban, a washingtoni Georgetown Egyetemen kezdett hozzá a lingvisztika tanulásához. Másfél év után már megvolt a kreditszáma a mesterfokozathoz, de szerencsére kapott időt, hogy továbbtanuljon egészen a doktorátusig. A disszertáció megírása előtt, 1974-ben Washingtonban találkozott Halász Előd nagyhírű magyarországi professzorral, aki azt javasolta, hogy írjon Friedrich Dürrenmattról. Zsoldos atya így 1975-ben Szegeden doktorált a József Attila Tudományegyetemen summa cum laudeval. Utána visszatért Tajvanba. Azóta is ott dolgozik mint nyelvtudós, tanár és misszionárius. Második hazájának tartja a szigetországot. Leginkább a tajvani emberek melegsége, türelme és kitartása ragadja meg. 1998. október 23-án a Magyar Állam a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki.
Készített három francia-kínai szótárat, amit most sok egyetemen használnak a francia nyelv tanulásához. Számos nyelvi vonatkozású cikk és mintegy harminc könyv szerzője vagy fordítója. Tavaly a költők világtalálkozóján 2500 híres költő közül ő nyerte el a tíz díj egyikét Philadelphiában. Hithirdetőnek tartja magát – nemcsak papként, hanem a nyelveken és a költészeten keresztül is. Sokszor eszébe jut X. Piusz pápa mondása: „Minden emberi munka között a legistenibb – a missziós feladat!” S ezt nemcsak önmagára, a sokoldalúan képzett, távoli országban áldozatosan dolgozó missziós szerzetespapra érti, hanem minden megkeresztelt emberre is.
