Cikkek listázása

Lelki és asztalközösségben

Szerző: Sárközi Béla

Plébánia – amikor ezt halljuk, lelki szemeink előtt megjelenik egy magányos plébános, aki egy vagy több település híveinek lelki életét gondozza. A magyaralmási plébánián nemcsak a plébános lakik, hanem egy diakónus is a családjával. Erről a nem mindennapi állapotról beszélgetett lapunk munkatársa Gerendai Sándor atyával és Szendrei Mihály diakónussal, valamint feleségével, Magdival.

    – Lassan már tíz éve szolgálják itt az egyházat. De vajon hogyan kezdődött? – kérdezem Szendrei Mihályt.

    – Már házasságkötésünkkor nagycsalád­ban gondolkodtunk, öt gyermekkel, de nyit­va hagytuk a kérdést. Így nyolc gyermekkel ajándékozott meg minket az Isten. Én kertészmérnökként végeztem, feleségem óvó­nő. Levelező tagozaton elvégeztem a teológiát azzal a nem titkolt szándékkal, hogy házasként az egyházban szeretnék dolgozni.

    – Ez a vágya aztán teljesült.

    – Igen, akkor már hat gyermekünk volt, amikor Nagyigmándra költöztünk. Itt lelkipásztori kisegítőként végeztem az Úr szolgálatát. Nagy élményt jelentett ez nemcsak nekünk, de az egész falunak is. Hiszen az emberek megszokták, hogy a plébánián a plébános él egyedül, most meg mindennapos látvány volt a száradó pelenka. Az Úrnak hála, hamar befogadtak minket, örömmel tettük a dolgunkat. A bátyám ferences pap, akitől mindig kaptunk lelki támaszt ehhez az úttörő munkához. Két év múlva plébánosváltás történt azon a plébánián, ahova mi tartoztunk. Olyan feltételeket kaptunk, amelyek lehetetlenné tették a folytatást. Akkor elhatároztuk, hogy soha többé nem fogunk az egyházban dolgozni.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>