Thâlibun és Thâliban a PISAI Intézetben
Hogy igazi „fehér lapok” legyenek
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Jézus egyháza missziós egyház, küldetésben él és működik. Jézus még földi életében küldte az apostolokat és a hetvenkét tanítványt. Feltámadása után pedig ezt mondta: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21).
Ez a küldetés Jézus földi életében részleges, leszűkített volt Jézus számára is, tanítványai számára is: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól” (Mt 15,24); „Forduljatok Izrael házának elveszett juhaihoz” (Mt 10,6). Pedig a jövendölés így szól: „Kevés az, hogy… visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig” (Iz 49,6). Miért volt ez így? Jézus így magyarázta: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját tetszése szerint” (ApCsel 1,7).
Mennybemenetele előtt már általánossá tette a küldetést: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,18–19).
Mi volt az apostoli gyakorlat? Először a zsidókhoz fordultak: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk” (ApCsel 13,46).
„Rabbi ana warquatun baida’a, ursum ’alaiha kulla ma tahâ’” (Uram, olyan vagyok itt, mint egy fehér lap; rajzolj rá mindent, amit csak akarsz) – ez volt a római PISAI Intézet (az angol elnevezés kezdőbetűi; magyarul: Pápai Intézet az Arab Nyelv és Iszlámtan Tanulására) évnyitó istentiszteletének bevezető éneke októberben. Mi, egyetemisták választottuk, hogy kifejezésre jusson tanulmányaink tárgyköre. A helyváltoztatás – Kairóból Rómába – maga is megtette hatását, de a motivációt jó volt megújítani” – meséli Marcus atya.
Az egyetemista arabul thâlibun, és a „th-l-b”tőből ered. Ez egyben múlt idejű ige. Jelentése: kérni, könyörögni, megkérlelni, kívánni, óhajtani. Ebből a szótőből származik a „thâliban”. Ez nyelvtanilag kettősszám, és két egyetemistát jelent. Afganisztánban a thâliban harcosok iszlám fundamentalisták, akik az iszlám törvényt akarják érvényre juttatni. Az „egyetemista” szó az arab szóhasználatban olyan embert jelent, aki a tanítók tudását lesi, és mind több tudásra vágyódik.
A PISAI Intézet tanterve megfelel annak, amit a thâlibun jelent. Mindenesetre sokrétű és kihívó. Nagy gondot fordít a klasszikus arab nyelv tökéletes elsajátítására, mert ez képezi az alapot az iszlámmal való foglalkozásra. A kairói egyéves alaptanfolyamon szerzett tudást itt elmélyítik. Nyelvtan, fordítás, az arab kultúrvilágból vett szövegek olvasása és értelmezése, az arab napilapok olvasása, a Korán tételeinek analízise, hírek hallgatása, vitatkozások, beszélgetések különböző témákról, az iszlám törekvések elmélyítése stb. mindennap 5–7 órában.
Az intézet hivatalos nyelve az arab, az angol és a francia. Délelőtt a hallgatók mindent arabul tanulnak, délután pedig angolul és franciául. Olaszul csak „házon kívül” lehet beszélni. Másban is különbözik a többi egyetemtől. Itt nem lehet válogatni a tantárgyak közül, mind kötelező – és hiányozni sem szabad.
Az intézetnek nincs sok hallgatója, a második éven huszonhárman, a harmadikon tízen vannak. 17 nemzet tagjai, közülük a legtöbben papok, akik arab országokban dolgoznak, vagy tudományosan akarnak foglalkozni az iszlámmal és a vallásközi párbeszéddel. Az intézet a fehér atyáké (észak-afrikai missziós rend), de főleg laikus tanárok oktatják őket: szír, iraki, tanzániai és egyiptomi arabok. Nagy előny ez, mert a felmerülő nehézségeket első kézből oldhatják meg, hiszen arab az anyanyelve a tanároknak, akik maguk is az arab kultúrvilágból származnak. A hallgatók a harmadik év során már minden tantárgyat arab nyelven hallgatnak. „Nem hittem, amikor a tanárok és iszlám ismerőseim mondták, hogy milyen nehéz lesz – vallja be Markus atya. – Most már magam is tudom tapasztalatból. Türelem, kitartás – ez kell. Van is.”
Imádkozzunk, hogy a mohamedánok is, a keresztények is igazi „fehér lapok” legyenek, amelyekre Isten rárajzolhatja a magáét.
