„Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában” (Jak 2,17)
A szív átváltozása
Szerző: Rémi Véricel FMS
Amikor még kisfiú voltam, megkérdeztem egyik jámbor nagynénimet: „Igaz-e, hogy Jézus 40 napig a pusztában volt, nem evett és ivott semmit, de még háza sem volt? „Igen, lehetséges – válaszolta –, mert Jézus az Isten Fia.” Elfogadtam a válaszát.
Amikor még kisfiú voltam, komolyan megtartottuk a nagyböjtöt. Mi, gyermekek nem szórakozhattunk. Semmiféle édességet nem kaptunk szüleinktől. Nagyon közel kerültünk a szenvedő Jézushoz, megéltük szenvedését, kereszthalálát. Vártunk a húsvéti ünnepeket. A szüleink lelkiismeretesen megtartották a hamvazószerdai és nagypénteki szigorú böjtöt. Sem ekkor, sem a többi pénteki napon nem fogyasztottunk húst. De nekünk ez nem okozott problémát. Ezeken a napokon nagyon finom volt a tengeri hal, a gombás tészta és a fűszeres rántott tojás.
Végül felnőttem. Megtanultam, hogy Jézus nem maradt 40 napig a pusztában étlen-szomjam, és még fedél is volt a feje felett! Azt is megtanultam, hogy a 40-es szimbolikus szám a Bibliában. De azt is tudom, hogy Jézus az Isten fia, aki ugyanolyan ember volt, mint mi. Éhezett, szomjazott, akár a többi ember! Neki is volt öröme, szomorúsága. Többször felháborodott, sírt, sőt dühöngött is, elég, ha a templomból kiűzött kereskedőkre gondolunk. Hozzánk hasonlóan ő is kísértést szenvedett, de ezt a Szentlélek erejével legyőzte s a bűntől mentes maradt.
