ElÕadássorozat fiataloknak
Szerelem Isten gondviselő szeretetében
Szerző: Kácser Anikó
Fotó: Lambert Attila
Miért vállalkozik egy pár arra, hogy nyilvánosság előtt elmondják egyik legszemélyesebb élményüket, szerelmük kibontakozását? „Amíg együtt jártunk, sok mindent megtanultunk, volt, amit magunktól, volt, amit másoktól. De ami egészen biztos volt végig, hogy Isten gondviselő szeretete vezet minket. Ezért is szeretünk beszélni megismerkedésünkről” – kezdte Attila. „Mert valóban hihetetlen események sorozata történt attól kezdve, hogy először találkoztunk, addig, hogy házasságot kötöttünk” – tette hozzá Rebeka.
Aki volt már szerelmes, megtapasztalhatta, hogy nincsenek véletlenek. Rebeka és Attila esetében sem történt ez másképpen. Minden akadály, régi kapcsolat, másvalakivel kibontakozó ismeretség, térbeli távolság, mind-mind semmivé lesz, ha az ember hajlandó rálépni az útra, amelyet neki szántak. És mindig adódnak újabb lehetőségek a folytatásra, régi barátok váratlan meghívásai, egy levél, amit el kell küldeni, még ha nincs is mit mondanunk, egy tea, amit meg kell várni, ha már megrendeltük.
„A megismerkedés nem egy pillanat, hanem folyamat” – mondta Attila. Ennek legfontosabb eszköze pedig a beszélgetés. „Úgy éreztük, rengeteg mindent kell megosztanunk a másikkal – folytatta Rebeka. – Soha nem állt be kínos csend, mindent el tudtam mondani neki, és ez egy nagyon fontos jel volt. Éppen ez nem ment korábban, amikor megismerkedtem valakivel. És a beszélgetés később is fontos maradt. Mikor már jártunk, egyszer leültünk, hogy elmondjuk egymásnak, mi az, amit szeretünk a másikban, és mi az, ami nem tetszik, hogy próbáljunk rajta változtatni. Ez fontos lépcsője volt kapcsolatunknak.”
„A másik lényeges állomáshoz akkor értünk, amikor elmentünk a MÉCS Napok fiatal pároknak szóló lelkigyakorlatára – mesélte Attila. – Itt feltettek nekünk olyan kérdéseket, amelyek máshogyan talán nem kerültek volna elő. Nagyon hasonlóan vélekedtünk a lelki dolgokról és a jövőnkkel kapcsolatban is.”
A legnagyobb szerelem közepette is törekedni kell a kapcsolat, a közös élet tudatos megtervezésére. „Fontos, hogy lássuk a másikat a családjában, hogy milyen a természetes viselkedése, hogy milyen szokásai vannak, hogy azután együtt ki tudjuk alakítani saját szokásainkat – hangsúlyozta Attila.
Rebekának és Attilának egy szempontból nem kellett kompromisszumot kötniük: kezdetektől fontos volt mindkettejük számára Istennel való kapcsolatuk, elejétől kezdve természetes volt számukra a közös imádság. „Ha egy pár nem szeret közösen imádkozni, az gyanús, ahogyan az is, ha nem ismerik a »rózsaszín köd« érzését – tette hozzá Attila.
Azzal mindenki tisztában van, hogy a kezdeti rózsaszín, mámoros szerelem elmúlik. „Ugyanakkor éreztük, hogy jó dolog, Isten akarata, hogy ez legyen – mondta Rebeka. – Ezen az érzésen keresztül óriási energiát kaptunk. Megpróbáltuk mások felé fordulva továbbadni ezt. Például elmentünk rokonokhoz beszélgetni, mesélni kettőnkről, amivel nagy örömet szereztünk.”
A szerelemben elkerülhetetlen téma a testi kapcsolat. „Alapelv volt számunkra, hogy csak olyat fejezzünk ki testi kapcsolattal, ami a lélekben már megvan – mondta Attila. – Egyértelmű volt, hogy a teljes testi egyesülés csak a teljes lelki egyesülés, vagyis a házasságkötés után jöhet létre. De hogy előtte meddig mehetünk el, nagy kérdést jelentett.” Attiláék e téren különleges utat választottak. Rebeka lelki vezetőjének tanácsára nem csak a csókról, de még a kézfogásról is lemondtak az eljegyzésig. „Számunkra ez csak néhány hónapot jelentett, akik évekig járnak, azoknak nem biztos, hogy ez a megfelelő út – hangsúlyozta Attila. – De nekünk ettől még jobban elmélyült a kapcsolatunk, plusz csatornák épültek ki, amelyeken keresztül testi kapcsolat hiányában is ki tudjuk fejezni szeretetünket.”
Akármilyen jól működik egy kapcsolat, néha akkor is felmerül az emberben, helyesen vezeti-e életét. Rebeka megtalálta a válasz erre a kérdésre is: „Ha visszajelzést kapunk környezetünktől, hogy jó minket együtt látni, nagy bizonyosság a számunkra, hogy kapcsolatunkat Istenben építjük.”
