ElÕadássorozat fiataloknak
Szerelem Isten gondviselő szeretetében
Szerző: Kácser Anikó
Fotó: Lambert Attila
Miért vállalkozik egy pár arra, hogy nyilvánosság előtt elmondják egyik legszemélyesebb élményüket, szerelmük kibontakozását? „Amíg együtt jártunk, sok mindent megtanultunk, volt, amit magunktól, volt, amit másoktól. De ami egészen biztos volt végig, hogy Isten gondviselő szeretete vezet minket. Ezért is szeretünk beszélni megismerkedésünkről” – kezdte Attila. „Mert valóban hihetetlen események sorozata történt attól kezdve, hogy először találkoztunk, addig, hogy házasságot kötöttünk” – tette hozzá Rebeka.
Aki volt már szerelmes, megtapasztalhatta, hogy nincsenek véletlenek. Rebeka és Attila esetében sem történt ez másképpen. Minden akadály, régi kapcsolat, másvalakivel kibontakozó ismeretség, térbeli távolság, mind-mind semmivé lesz, ha az ember hajlandó rálépni az útra, amelyet neki szántak. És mindig adódnak újabb lehetőségek a folytatásra, régi barátok váratlan meghívásai, egy levél, amit el kell küldeni, még ha nincs is mit mondanunk, egy tea, amit meg kell várni, ha már megrendeltük.
„A megismerkedés nem egy pillanat, hanem folyamat” – mondta Attila. Ennek legfontosabb eszköze pedig a beszélgetés. „Úgy éreztük, rengeteg mindent kell megosztanunk a másikkal – folytatta Rebeka. – Soha nem állt be kínos csend, mindent el tudtam mondani neki, és ez egy nagyon fontos jel volt. Éppen ez nem ment korábban, amikor megismerkedtem valakivel. És a beszélgetés később is fontos maradt. Mikor már jártunk, egyszer leültünk, hogy elmondjuk egymásnak, mi az, amit szeretünk a másikban, és mi az, ami nem tetszik, hogy próbáljunk rajta változtatni. Ez fontos lépcsője volt kapcsolatunknak.”
„A másik lényeges állomáshoz akkor értünk, amikor elmentünk a MÉCS Napok fiatal pároknak szóló lelkigyakorlatára – mesélte Attila. – Itt feltettek nekünk olyan kérdéseket, amelyek máshogyan talán nem kerültek volna elő. Nagyon hasonlóan vélekedtünk a lelki dolgokról és a jövőnkkel kapcsolatban is.”
