Cikkek listázása

Karácsonykor jönne világra a Kardos család legifjabb tagja

Picur, Szent Ferenc legkisebb testvére

Szerző: Lukács János

Fotó: Lukács János

„Szép ajándék lenne” – mondja Topi, akit talán csak a hivatalokban szólítanak Kardos Jánosnak, amikor azt kérdezem, szeretné-e, ha első gyermeke már karácsonykor megszületne. Az orvosok szerint ugyan december 31-én kellene világra jönnie a kolozsvári Kardos család legfiatalabb tagjának, de abban már félig tréfásan, félig komolyan megegyeztek a feleségével: Szilveszter napján nem jöhet a gyerek, mert Magdi nőgyógyásza már hónapokkal ezelőtt „szabadnapot kért” tőlük az év utolsó napjára. Topiéknak van valamilyen sajátos, csak rájuk jellemző humoruk – a beszélgetőtársnak néha külön erőfeszítést jelent kitalálni, komolyan gondolták-e, amit mondtak, vagy viccelnek. A domborodó pocakban megbúvó csöppséget egyelőre minden­esetre Picurnak (időnként Brutusnak) becézik, a nemét ugyanis meglepetésnek tartogatják. Picurnak viszont nemcsak a neme, hanem a neve is meglepetés lesz – ebben ugyanis még nem sikerült megállapodniuk a szülőknek. Pedig sok minden egyébben megállapodtak már. Tudják többek között azt is, hogy katolikus, sőt ferences szellemben szeretnék nevelni a kicsit. Topi és Magdi ugyanis évek óta tagja a kolozsvári harmadrendi ferences közösségnek, annak ellenére, hogy az évekkel ezelőtt tett egyéves fogadalom rég lejárt.

A „ferósok” – ahogy ők nevezik a többnyire velük egykorú, részben családos fiatalokból álló társaságot – péntekenként a ferences templomban, hétfőnként pedig valamelyik csoporttag otthonában találkoznak. „Nemrég többen is úgy határoztak, hogy szeretnének örök fogadalmat tenni a világi rendbe – meséli Magdi. – Erre pedig fel kellene készülni, úgyhogy most már lelkivezetőnk is van Böjte Misi atya személyében.”

A pénteki és hétfői találkozók, amelyeken körülbelül tíz-tizenöt ember szokott részt venni, mentesek mindenfajta formalitástól. Van, hogy elbeszélgetnek valamelyik szentírási szöveg kapcsán, de az is előfordul, hogy úgy döntenek: túl szép az idő a sekrestyében való üldögéléshez. Ilyenkor közös sétára indulnak a központi parkban, vagy beülnek egy fagyira valamelyik cukrászdába. Topi nagyon fontosnak tartja, hogy együtt legyenek, és érezzék maguk körül a közösséget. „Az egyetem elvégzése után néhány évet Magyarországon töltöttünk doktori ösztöndíjasként, Magdi turizmus, én pedig marketing terén próbáltam tanulni ezt-azt – idézi fel a budapesti éveket a férfi. – Megfordult ugyan a fejünkben, hogy kint maradjunk, de igazából sosem éreztük otthon magunkat. Aztán egyszer csak hirtelen arra gondoltunk, haza kellene menni, és így abbamaradtak a tanulmányok.” Nem tagadják, a hazatérésben nagy szerepet játszott a ferences csoport, bár Budapesten is erdélyi körökben forogtak. Az ottani baráti társaság tagjai viszont – egy kivételével – ma is legény- és leányéletet élnek, így szükségképpen megváltozott az érdeklődési kör is. „Tudtuk, hogy itthon várnak minket” – fogalmaz röviden Topi, a ferós csapat tagjaira utalva, és ma sem bánja, hogy hazatértek.

Másak az itthoni emberek, a környezet, talán még a levegő is – bár képtelenek konkrétan megnevezni, miben is áll ez a másság. „Itthon nagyon könnyű beilleszkedni egy társaságba, ha elmegyek Szamosújvárra a cserkészekhez, tíz perc alatt megtalálom a közös hangot, de Magyarországon ez távolról sincs így. Talán furcsa, de a budapesti diákévek alatt sokkal közvetlenebb viszonyt tudtunk kialakítani a felvidékiekkel, sőt általában a külföldiekkel, mint a magyarországiakkal” – állítja Topi. Idehaza aztán beindított egy túrakellékeket forgalmazó internetes boltot, a www.mormota.ro látogatóinak és vevőkörének száma pedig, ha lassan is, de folyamatosan emelkedik.

A Kardos család legalább három gyereket szeretne, de mindjárt hozzáteszik, náluk annyi gyerek lesz a családban, ahányat ad a Fennvaló. A zsúfoltságáról ismert Monostor negyed panellakásában három szoba van, minden gyereknek jut majd egy. „Mi majd kiköltözünk az erkélyre” – néz feleségére Topi a világ legtermészetesebb arckifejezésével, és talán csak azért nem kacsint egyet, mert akkor túl nyilvánvaló lenne a tréfa.

A szüléstől egyébként kettejük közül Topi fél jobban. „Szívesen bemennék a nagy napon a kórházba, de nem szeretném azt, hogy ha elájulok, az orvosok velem foglalkozzanak, Magdival meg esetleg ne törődjön senki” – mondja halálkomoly arccal, majd azt kezdi ecsetelni, hogy ő még attól is rosszul lesz, ha valaki az átlagosnál nagyobb részletességgel meséli el vakbélműtétje igaz történetét. Kardoséknál tehát anyás szülés lesz, állapítjuk meg. Magdi kötelességtudóan jár a kismamatornára, és igyekszik biztatni magát: rá nincsenek negatív befolyással a kórházi történések. Azt a pillanatot viszont már mind a ketten nagyon várják, amikor Picur világra jön.

A kolozsvári ifjúsági ferences csoport 14 évvel ezelőtt alakult. Azóta persze sokat változott, de néhány ember ma is a „maghoz” tartozik, és ők vonzzák a többieket is. „Ez egy élő közösség, rengeteget kirándulunk, a pénteki és a hétfői találkozóktól függetlenül is gyakran felkeressük egymást, ha másért nem, hát azért, hogy együtt legyünk, és beszélgessünk egy jót” – meséli a fiatalember, aki meglepő határozottsággal rajzolja meg a különbséget a ferences csoport és egy rózsafüzértársulat között. Utóbbi szerinte addig él, amíg a közös tevékenység tart, a kötelező közös imádság után mindenki hazamegy, és folytatja addigi életét.

A ferences szellem – amelynek igazi elérésétől még saját bevallása szerint is távol vannak – ennél sokkal mélyebb kapcsolatokat feltételez. „Nem vagyunk mi olyan ügyesek, hogy megéljük a ferencességet, de valahogyan az egész életünket átitatja” – fogalmaz Topi, és hozzáteszi: a kezdet kezdetén alig volt olyan tagja a ferences csoportnak, akinek rendezett családi háttere lett volna. A külföldre emigrált vagy rendkívül elfoglalt szülők, még ha akarták volna is, nehezen nevelhették gyermekeiket. A fiatalok ide-oda hányódtak, még olyan is volt köztük, aki rendszeresen használta a kilencvenes évek elejének kedvelt romániai kábítószerét, a prenadez nevű, zacskóba öntött ragasztót. Az illető ma szentségi házasságban élő boldog családapa, és szintén az első gyereket „tervezi” a feleségével. Hála érte a jó Istennek és mindenki Márta nénijének, aki idős világi ferencesként saját otthonát osztotta meg a kereső fiatalokkal, és pusztán a közösségi együttlét által megismertette őket egy másfajta világgal.

Hogy miért fontos a világi rendi örök fogadalom letétele? „A saját lelki nyugalmamért” – feleli Topi, hiszen tudja, attól senki nem lesz se jobb, se rosszabb, majd tréfásan teszi hozzá: ő maga a pioníreskütől se lett jobb. Azt bizonyosan érzi, hogy jó volna kifelé, a világ felé is megmutatni valamiképpen azt a többletet, amelyet a közösségtől kapnak. De azt talán észre sem veszi a Kardos család, hogy éppen a mindennapi életükkel hirdetik legjobban a ferences lelkületet.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>