70 ÉVE HUNYT EL KASZAP ISTVÁN
Istent mérték nélkül szeretni
Szerző: Szabó Judit
A csendőrrel ijesztgették, mert különben nem ment volna iskolába. Otthon hamar megunta a tanulást. Szívesebben játszott a húgával, énekelt vagy fütyörészett.
Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron, a ciszterciek Szent István Reálgimnáziumában végezte. A 85. számú Zrínyi Miklós cserkészcsapat és a Mária Kongregáció tagja (sőt egy ideig titkárként ő vezette a naplót), sokat sportolt. 1934. márciusában a helybeli tankerület ifjúsági tornászbajnoka lett.
Egyik iskolai dolgozatában ezekre az évekre így emlékezett vissza: „Általában rossz, pajkos fiú voltam, de nem romlott. A gimnáziumban bosszantottam tanáraimat. Az évek gyors egymásutánban következtek. Izgalmas drukkolások, kellemes vakációk, nagyszerű fiús kalandok tették örökké kedvessé gyermekkorom.”
Dédnagybátyját, a papi pályára lépett Kaszap Istvánt példaképnek tekintette, fényképét az íróasztalán tartotta. A nyolcadikos gimnazista egy iskolai lelkigyakorlat után elhatározta, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát: papi pályára lép. Prohászka Utak és állomások című könyvének olvasásakor választotta magának a jezsuita életformát. 1934. július 30-án lépte át a budapesti Manréza jezsuita rendház küszöbét. Kevéssel a noviciátusba lépése után belázasodott, bedagadt a mandulája, annyira berekedt, hogy többször teljesen elvesztette a hangját.
Karácsonyra újabb keresztet kapott: a gyulladás átterjedt az ízületeire, fájdalmában alig tudott járni, egész testét gennyes kelések lepték el. A következő év újabb megpróbáltatások elé állította. Mellhártyagyulladás miatt kórházba került, az orvosok vérmérgezést állapítottak meg. Mivel elmérgesedett a gyulladás, megműtötték. Pista sohasem panaszkodott fájdalmaira. Elfogadta nehéz keresztjét, és szenvedéseit felajánlotta a bűnösök megtéréséért.
November 3-án betegsége miatt kénytelen volt elhagyni a szerzetesrendet. Néhány otthon töltött nap után ismét kórházba került. Egy újabb műtét során eltávolították mindkét manduláját. Állapota a gondos kezelés ellenére csak rosszabbodott. Torka annyira bedagadt, hogy december 17-én hajnalban gégemetszést végeztek rajta. Amíg az ügyeletes nővér a kórház lelkészéért sietett, István egy kétrét hajtott, kockás papírra írta le szüleinek szánt utolsó üzenetét: „Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok, mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!”
Két nappal később, december 19-én helyezték örök nyugalomra Székesfehérváron. Földi maradványait 1942 decemberében áthelyezték a Prohászka Ottokár emlékére épült Jó Pásztor-templom udvari falába. A hívő nép lelkesedése miatt Shovoy Lajos székesfehérvári püspök megindította Kaszap István boldoggá avatási eljárását, amely azonban a II. világháború és a kommunista uralom miatt félbeszakadt. Napjainkban felújították az eljárást. Kaszap István személyisége ma is olyan aktuális és vonzó, mint hetven évvel ezelőtt. Az öntudatos, sportbarát fiatalokon kívül számos tisztelője van a keresztények körében.
