A szolidaritás éjszakája Szegeden
Almáért novellát
Szerző: Sipos Júlia
Így a vége felé csak a hálálkodást halljuk. A hajléktalanok köszönik az éjszakát, nekik ez többet jelent bárminél.
Bár „a hajléktalanok” tulajdonképp nem is léteznek. Létezik viszont Pista bácsi, akitől lassan már „falnak megyek”, mert épp a hatvanadik sanzonnál tart. Folyton hangoztatja, hogy ő megmondja az őszinte véleményét, csak a kedvünkért. Azt is elmondja ma este számtalanszor, hogy harmadszorra is kiszökött a kórházból. Néha szeret minket, néha pedig nem szeret. Létezik Zsolt is, akinek szintén nincs hol laknia. Nagyon rossz állapotban van, a szemei táskásak és mindene remeg az alkoholelvonási tünetektől. Aztán jobban lesz, és vele beszélgetünk a legjobbat. Szegény olyan régen nem aludta ki magát, hogy nem is tud rá visszaemlékezni. Nem bírja tovább az utcát, már tíz éve nincs hol laknia.