A fiatalok és a szerelem – egy felvidéki édesanya gondolatai
Szerelem – az „Úr tenyerén”
Szerző: Orbánné B. Mária
– Ez olyan dolog, amire a gyerekek kicsi korától oda kell figyelni, akárcsak a szexuális életre való nevelésre. Gyerekeink bármit kérdeztek, mindig őszintén válaszoltunk nekik, természetesen a koruknak megfelelően. Az igazat mondtuk, de nem tértünk ki a „technikai részletekre”.
Nagyon fontos, hogy a gyerek el tudja magát fogadni, legyen önbecsülése. Ezért a fiút elfogadjuk fiúnak, a lányt lánynak, és igyekszünk megerősíteni az identitását.
A nevelésről, jellemformálásról van itt szó, az okos fegyelemről és következetességről. Ezt kell megmutatni a gyereknek, aki aztán átveszi, és ő is úgy csinálja, később pedig eljut az önneveléshez. Mindezt nemcsak tiltással, paranccsal, hanem dicsérettel, gyengédséggel, szeretettel igyekszünk megvalósítani.
A szeretet vezet minket – vannak követelmények, szankciók, felvázoljuk a határokat, de ugyanakkor ott a bizalom, a biztonság, az elfogadás is. Ennek a szeretetnek feltétel nélküli szeretetnek kell lennie. A gyereket el kell fogadni olyannak, amilyen – például csúnyának, ügyetlennek, betegnek, akkor is, ha nem teljesítette az elvárásainkat. De ez nem jelenti azt, hogy a rossz cselekedeteit is elfogadjuk.
– A hiteles keresztények kisebbségben vannak a társadalomban. Hogyan lehet megtanítani a serdülőket, a fiatalokat az ár ellen úszni?
– Keresztények vagyunk, és ezzel együtt jár egy keresztény életforma. Ma nem ez az általánosan elfogadott, ez nagyon érezhető. De tudnunk kell vállalni nyíltan a saját meggyőződésünket, hogy sokszor nem tesszük és nem mondjuk azt, amit a többség tesz és mond. Ettől nem kell félni, megijedni. A gyerekek akaratát igyekeztünk kis koruktól a jó irányába terelni. Mertük vállalni, hogy a kicsi sírni, haragudni fog, amikor nemet mondunk neki, ha valami káros dolgot követel. A szülők legtöbbször beadják a derekukat, s a gyereknek megengedik azt, amiért nyafog.
Mindennek az alfa és ómegája a szentségeken alapuló élet, a rendszeres gyónás, szentáldozás: úgy élni, ahogy az evangélium tanítja, bizalommal az Úrban, a Szűzanya oltalmába helyezve magunkat. Elfogadni, amit az Úr akar, és ráhagyatkozni.
Fontos a példa: a szülőknek példát kell mutatniuk és helyes áldozatot hozniuk. Ha például megígértem, hogy holnap kirándulni megyünk, akkor el is megyünk kirándulni; nem tolom le, nem alázom meg a gyereket a barátai előtt; mindig mindenben számíthat rám: ha éjfélig akar beszélgetni, akkor éjfélig beszélgetek vele.
Ha ezek az alapok nincsenek lerakva, nem várhatjuk azt, hogy a fiatal helyesen tudja majd kezelni a problémákat, az ismeretségeket, szerelmeket. A kis fát is, ha elültetjük, sokat kell gondozni, hogy megerősödjön, ellen tudjon állni a viharnak, és jó termést hozzon.
Ha kialakul a szülő és a gyerek közti bizalom, és van párbeszéd, az nagyon jó. Meg lehet beszélni a dolgokat, de mindemellett szükségesek a jó könyvek is – Michel Quoist, Ross Campbell, Dobson, a Mühlan házaspár és Hudák könyveit említhetném.
– Egyszer csak megjelenik a fiatalok életében a szerelem…
– Nagyon fontosnak tartom megmagyarázni a gyerekeknek, hogy más a fiú és más a lány lélektana. Mert a fiatalok nem tudják egymásról, hogy milyen lélektani alapokon működik a szerelem a másiknál. A fiúnál a sorrend: a lelki, testi szerelem, majd a gyerek utáni vágy, a lánynál: lelki szerelem, gyerek utáni vágy, végül a testi vágy. A lány azt hiszi, hogy pajtáskodhat, bizalmaskodhat a fiúval úgy, mint a barátnőjével, de a fiú ezt másképpen értelmezi. A fiúk ezen a téren érzékenyebbek, s ezt a lányok nem tudják, ezért gyakran ráfizetnek. Nagyon lényeges a lányok és a fiúk közti kapcsolatban a bizalmaskodás helyett az egymásra vigyázó szeretet. Ez azt jelenti, hogy a lány minden fiúban, akivel összejön, lássa a jó barátot, akivel el tud beszélgetni, akinek testvériesen segít. Legyen kedves, de vigyázó szeretettel (tehát ne üljön az ölébe, ne simogassa a haját, s főként ne öltözködjön kihívóan). Legyen a kislány csinos, mert természetes, hogy tetszeni akar, hiszen a szerelmet az Úr ültette a szívünkbe. Ha így tesz, a fiú tudja majd tisztelni és becsülni, szeretettel, önfeláldozással és segítőkészséggel viszonyul majd hozzá. Legyen igazi férfi, vagyis: lovagias, jellemes, akire számítani lehet, megbízható, önzetlen, aki tisztán tud szeretni.
Mindezek után ha kibontakozik egy kapcsolat, szerelem, a hívő fiatal sem fog megijedni. Félelem nélkül élheti meg azt Isten szeme előtt, természetesen foglalja imáiba, hogy szerelme az Úr akarata szerint fejlődjön, s ne végződjön csalódással (netán tragikusan).
Az együtt járásnál lényeges, hogy a kapcsolat mire épül, hogy legyen alapja. Mégpedig ne az érzelem, hanem a szeretet (vö. 1Kor 13). Természetes, hogy a lány és a fiú tetszenek egymásnak, de ez nem elég. Sok komolyan együtt járó fiatalt látok, akik kapcsolatában a külsőségek dominálnak, és a lelki értékek csak másodlagos szerepet játszanak. Pedig az utóbbiak a fontosabbak, melyek figyelembe vétele nélkül nincs jó házasság.
– Hogyan egyengetheti a szülő a háttérből a fiatalok útját?
– Keresztényként imádkozunk a gyerekeinkért. Figyelmeztetni is kell néha, mert egy váratlan helyzet ledöntheti őket a lábukról. A tisztaság kérdéseiben legyen az ember inkább szigorú, mint engedékeny. Az újságokban, az interneten, a tévében megjelenő erkölcstelenségekre keményen nemet kell mondanunk. Azért még senki sem sírt, hogy túl későn kapott csókot, inkább azért, hogy túl korán…
Úgy teszünk sokszor, mintha nem hinnénk el, hogy az Úr már itt a földön is többet tud adni nekünk, mint a világ. Milyen boldogok is a szép szerelmesek! Tudnak egymásért áldozatot hozni, megtapasztalják, hogy mindenben számíthatnak egymásra, egymás szeretetéből merítenek, biztonságban vannak – úgy is mondhatnám – „az Úr tenyerén”. A lánynak nem kell attól tartania, hogy férje inni fog, verni fogja vagy elhagyja, a fiú is biztos lehet felesége hűségében, gondoskodásában, ha mindketten az Úr Jézust teszik közös életükben az első helyre: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” (Mt 6,33).
