Újjáéledt a bencés romkert
A szentjakabi nyár ihlető csendjében…
Szerző: Lőrincz Sándor
Fotó: Kovács Tibor
A 16. század elején készült bencés vizitációból kiderül, hogy mindent rendben találtak a vizitátorok, ám a szolgaszemélyzetet kicsit túlzónak tartották. Az apáttal együtt hat szerzetes élt e helyen, ami elég soknak számított az akkori monostori létszámokhoz képest. 1550-ben viszont már eléggé elhagyatott lett az apátság, majd 1555-ben, Kaposvár elfoglalásakor Szentjakab is török kézre került, és a törökök erődítményként használták az út mentén, magas dombon emelkedő kolostor épületeit.
Az ezt követő évszázadok során fokozatosan váltak az enyészet martalékává a falak, de a most látható részletek beszédes bizonyítékai a múltnak. Nagy Emese végezte a kolostoregyüttes régészeti kutatását 1960–1966 között, s a kolostorépületet a műemléki helyreállítást követően – amikor csővázszerkezetet emeltek a romok fölé – 1973 óta látogathatja a közönség. A megye legkorábbi, 11. századi palmettadíszes oszlopfejezeteit és a lábazati részeket az egykori kerengőn állították ki.
Az ezredfordulós évek új lehetőséget kínáltak, így a jelentős állami támogatásnak köszönhetően nagy fordulatnak lehettünk tanúi: kiállítóteremmel, alkotótáboroknak is alkalmas helyiségekkel bővült a romegyüttes, és impozáns tervek alapján új védőszerkezet is került az öreg falmaradványokra, az értékes kőleletek fölé. Különféle rendezvények addig is voltak itt, ám a megszépült környezet újabb kulturális koncepciót szült, s így válhatott rendszeressé a nyári programsor.
A kaposvári Együd Árpád Általános Művelődési Központ a kezelésében lévő bencés romkert gazdag programkínálatával missziót teljesít, hiszen évről évre megpróbál olyan produkciókat hozni Kaposszentjakabra, amelyek a hely szellemének megfelelő értékeket közvetítenek. Az apátság egykori lakói minden bizonnyal figyelik e tevékenységet égi celláikból, és szorítanak azért, hogy minél többen érkezzenek a megszentelt kövek közé, s a látogatók valamit megérezzenek az évszázadokkal ezelőtti hangulatból.
Horváth Gábornétól, a művelődési központ igazgatójától tudom: évente több ezren kerekednek fel, hogy tanúi legyenek egy-egy színházi előadásnak, komolyzenei koncertnek vagy kiállításnak. Háromszázan foglalhatnak kényelmesen helyet, de van úgy, hogy a füvön, plédeken kuporogva figyelik Thália papjait és papnőit. A tárlatokat és az alkotótáborokat egyébként a Művészetek Kincsesházának munkatársa, Király Zoltán szervezi, míg a szabadtéri színházi előadásokat az igazgatóasszony koordinálja.
– Dél-Dunántúl egyik legszebb szabadtéri színpada a kaposszentjakabi – állítja az igazgatóasszony. – Örülök, hogy egyre többen érkeznek rendezvényeinkre az ország minden részéből. Legutóbb Békéscsabáról, Szolnokról és Budapestről érdeklődtek programjainkról, amelyeknek egy része ingyenes, de a jegyárak is meglehetősen alacsonyak; éppen azért, mert az átlagosnál alacsonyabb keresetűek élnek e vidéken.
Megtudtam: a romegyüttest fenntartó Kaposvár önkormányzata évi 5 millió forintot biztosít a kaposszentjakabi színházi előadásokra, amit a kulturális bizottság további 1 millióval told meg, de más támogatói is vannak a produkcióknak. Ezen a nyáron 14 rendezvény várta-várja az érdeklődőket. Augusztus 4-én este a Kecskés együttes közreműködésével az Attila ifjúsága című rockoratóriumot, 5-én a Befogad és kitaszít a világ című drámát láthatta közönség a Lorántffy Színjátszó csoport előadásában. 11-én és 12-én népszerű operettekből és musicelekből lesz egy válogatás a Füred Rock Szín Kör előadásában, s 18-án pedig a gyulai és az esztergomi Várszínház közös játékában kerül színre Tamási Áron Vitéz lélek című színpadi játéka Eperjes Károly rendezésében. Ebben fellép többek között Őze Áron, Koncz Gábor, Bede Fazekas Szabolcs és Szakácsi Sándor is. Augusztus végéig látogatható még Somogyi Győző festménykiállítása a magyar királyokról, és a tehetséges kaposvári keramikus, Jambrich Liza riadt tekintetű, a lét peremén élő alakjait bemutató tárlat. A képzőművészeti alkotótábor augusztus 7-én zárul.
Újraéledtek hát a bencés romok, és szerencsére vannak, akik szívügyüknek tekintik, hogy alkalmanként, ha csak néhány órára is, élet költözzön a kövek közé, amelyek nagy idők tanúi. Mi is azok lehetünk, ha a hársillatú nyárban egy-egy szép estét eltöltünk Kaposszentjakabon a csillagos ég alatt.