Cikkek listázása

Jó, ha a gyerekek is megszokják az Úr napjának közös ünneplését

Vasárnap együtt a család

Szerző: Körössy László

Az év során minden vasárnap – húsvétkor kiemelten – meg­váltásunk titkát ünnepeljük. Az Úr napja számunkra nem csupán törvény biztosította heti pihenőnap, hanem az egyház és a családegyház életének középpontja is. Gyakorló szülők, köztük egy „nagycsaládos” nagymama beszélt lapunknak arról, hogy miként válhat és válik a vasárnap a családi élet megjelenítőjévé.
Süveges Gergő és Margit a mil­lenniumi év kellős közepén kötöttek házasságot, kislányuk tavaly április 29-én született. Borka első születésnapjának közeledtével a gyermekáldás előtti és utáni időszak hétvégéiről beszélgettünk.

Gergő a Magyar Televízió Híra­dó­jában dolgozik, műsorvezetőként sokak ismeretlen ismerőse; Margit gyógypedagógus, tavaly április­tól kislányukkal otthon van. Be­szélgetésünkkor „első kézből” értesültünk az örömhírről: a család augusztus végére várja Borka testvérét.

– Mindkettőnk értékrendjében fontosabb helyen áll a család, mint a munka – kezdi a férj. Mindig szem előtt tartottuk azt is, hogy kettőnk kapcsolatát ne árnyékolják be a munkahelyi feszültségek.

Margit hozzáteszi:

– Ez nem azt jelenti, hogy bármit is el tudnánk vagy akarnánk hallgatni egymás elől, hiszen kezdettől fogva megbeszéljük munkánk örömeit, nehézségeit, a nap gondjait, ajándékait, és ez Borka születése óta sem változott.

– Televíziósként sokszor hétvégén is dolgozom – meséli Gergő, amikor a család vasárnapjairól kérdezem –, nálunk bizony nem az „öt nap munka, két nap pihenés” ritmusában szerveződik az élet. A jelenlegi be­osztási rend szerint a hétköznapokon túl minden második hétvégén is szolgálatban vagyok, és ez a vasárnapot is érinti. A délelőtt és a kora délután azonban ekkor is szabad. Korábban is arra törekedtünk, hogy együtt vegyünk részt a vasárnapi szentmisén, ez kislányunk születése után sem változott. Szerencsénkre a reggeli utáni (Borka szempontjából: délelőtti alvás előtti) szentmise jól beleilleszthető a napirendünkbe.

A hétvégén jut idő a rokonokra is; ha nem is rendszeresen, de összejár a tágabb család, a nagyszülők, a testvérek. A vasárnapi közösségi élet része az is, hogy Gergő, Margit, Borka – és most már a születendő testvér is – a MÉCS lelkiségén belül szerveződött közösség tagjaként havonta egyszer baráti családokkal találkozik.

Esti imák, zsíros kenyeres misék

A Waigand család három csemetéje, az ötéves Flóra, az e hónapban három esztendős Ágoston és az egyéves Kinga vasárnaponként leginkább az idősebb testvérek által elnevezett „zsíros kenye­res misékre” szeret járni, természetesen a szülőkkel együtt. A lakóhelyükhöz közeli temp­lomban tartott „családbarát” szentmisét nevezik így. A szülők, Lídia és Marcell még a Kövi Szűz Mária-temp­lom plébániaközösségében ismerkedtek meg. Jelenleg Békásmegyeren laknak, és a jövőben már az ottani új közösségbe szeretnének beilleszkedni, hiszen Flóra iskolás lesz, helyben fog hittanra járni, és a közös miséről a család nem mond le.

Marcell bankban dolgozik, sok­szor csak lefektetéskor ér haza.

– A gyerekek mondták is nekem – meséli –, hogy akkor kellene kezdenem dolgozni, amikor ők lefekszenek aludni, és akkor kellene hazajönnöm, amikor ők felkelnek.

Azért az ima esténként, így hétvé­gén sem marad el: a család kisebb-nagyobb ügyeit is ekkor viszik az Úr elé. Felolvasnak a Bibliából, a gye­re­keknek már vannak kedvenc történeteik is.

A család a vasárnap nagy ré­szét otthon tölti. Lídia általában már szombaton megfőzi a másnapi ebédet, és igyekeznek, hogy a bevásárlást se halasszák az Úr napjára. Tavasszal, nyáron a telekre utaznak, nagy ritkán pedig kirándulásra is jut idő, energia. Lídia büszke arra, hogy a tv-készülék jó ideje a pincében lakik. Ahogy mondja: a fürdetés, az ima, a mese a három gyerek életéből ki­szorította a televíziót, és a kicsiknek nincs is rá igényük.

Azt a kevés időt, ami a gyerekekre jut, minőségi módon kell eltölteni

– A nevelés egyik legfontosabb mutatója számomra az, hogy milyen szülő válik a gyerekeinkből, és ebben nagy szerepe van a példaadásnak – vallja Cser Károlyné Jankovits Éva ötgyermekes édesanya, tizenharmadik unokáját váró büszke nagymama, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnökhelyettese, okleveles építészmérnök.

– A férjemmel húsvétkor esküdtünk, egy szép egyetemi szerelem be­­teljesüléseként, ötödévesen – meséli. – Négy fiunk és egy lányuk született, egyikük kivételével már családos emberek. Férjem ötvenöt évesen halt meg, ami a családot nagyon megviselte. Nehéz évek jöttek, de valahogy túljutottunk rajtuk. Ma úgy gondolom, hogy a gyerekeink­nek férjem minden lényegeset átadott, amit egy apa adhat.

Amikor a gyerekek kicsik voltak, még nem létezett szabad szombat. A vasárnapnak így kiemelt jelentősége volt: akkor lehetett együtt a család. A szentmise soha nem maradt el, és emellett igyekeztünk a gyerekek művelődését, kulturálódását szolgáló programokkal kiegészíteni a napot. Mindig tudtuk, hogy melyik mú­ze­umba érdemes elmenni, aktívan részt vettünk egy turistaegyesület életében is.

Az öt gyerek összesen húsz évig járt általános iskolába, így a férjemmel húsz évig jártunk diákmisére, mert fontosnak tartottuk, hogy ne elküldjük a gyerekeket, hanem velük együtt vegyünk részt a szentmisén. Vitáztunk is a hitoktatókkal, hogy ne ültessék előre a gyerekeket, hanem ott ülhessenek a szülők mellett. Nem akarok dicsekedni, de azt gondolom, hogy a gyerekeink komoly hitű emberek lettek.

Ünnepkor összejön a nagycsalád

Cser Károlyné a NOE-ban lakás­ügyekkel foglalkozik, és tapasztalja, hogyan őrli a pénz utáni hajsza, a hi­telek, a törlesztések gondja a családok életét. Arról, hogy milyen módon oldható meg, hogy a napi gondok ne jelenjenek meg a hétvégén, sőt vasárnap is, sok év tapasztalatával mondja: aki akarja, az keresztül tudja vinni ezt is. A vásárlást hétköznap is el lehet intézni, ha pedig a gyerekekre kevés idő marad, azt minőségesen kell eltölteni.

– A pénz utáni hajtás ma kemé­nyebb, és ez nagyobb mértékben a férfiakat sújt­ja. Örömmel látom azonban, hogy az anyukák három vagy több évig is otthon vannak a gyerek(eik)kel, és ha ezt az időt jól használják ki, akkor ez fantasztikus előnyt jelenthet a gyerekek számára, kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak lesznek. Jó, ha gyerekek nem üres lakásra mennek haza, kulccsal a nyakukban, és jó, ha az édesanyák nem utaznak reggel hatkor a kicsivel a bölcsödébe, mint hajdanán.

Jelenlegi életéről szólva a nagymama elmondja, hogy való igaz, jól esik a nyugalom és a csend, de sokszor hiányzik a családi együttlét.

– Ezért is nagy öröm számára, hogy évente háromszor, nagyobb ünnepeken – ami jórészt vasárnapra esik – össze­jön a pillanatnyilag huszonhárom fős família. A hangulat óriási, a menyek és a vejek is belesimultak a családba, jól érzik magukat köztünk – jegyzi meg végül mosolyogva.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>