Napok Quinque Ecclesiae városában
Szerző: Liszkay András
Fotó: Liszkay András
– Pécsett! – szoktam őket kiigazítani, magyarázva: jó megtanulniuk, hogy az általuk használt formában egy igazi pécsi soha sem használja a helyragot. Hanem ezután általában elfog a bizonytalanság, hiszen Pécs legfontosabb nevezetességei végigloholhatók egy nap alatt, útikönyvvel a kézben, gondosan kipipálva a már látottakat, de az efféle nézelődést jó szívvel senkinek sem ajánlom.
– Utazz oda legalább három-négy napra, annyi talán elég lesz, vagy ha csak egy reggeltől estig tartó kiruccanásra futja, nézz meg kevesebbet, s többet látsz – szoktam tehát citálni a nem csupán e helyre érvényes turistavezérelvet. S csak azután mesélek a középkortól Quinque Ecclesiae avagy Fünfkirchen (Öt templom) néven is emlegetett városról, amelyet a rómaiak Sopianae-ként ismertek.
Érkezzünk meg hát Pécsre, s ha nincs sok időnk, legjobb lesz mindjárt a Dóm teret és a tőle délre lévő, valójában szorosan hozzá tartozó, csupán a nevében elkülönülő Szent István teret célba vennünk. (Autósok, vigyázat, a belvárosba csak engedéllyel lehet behajtani, körülötte ingyenes parkolóhelyet keresni dőreség!)
Dóm tér, Szent István tér…
Nem véletlen a nevek egymásmellettisége, hiszen a várost az államalapító király tette püspöki székhellyé, a székesegyház – néhány éve bazilika – pedig egyik legszebb műemlékünk a magyarság kereszténnyé válásának idejéből. Európa egyik legszebb, jórészt mediterrán hangulatú terén sétálva kezdjük a nézelődést az ókeresztény emlékekkel. A világörökség részei ezek, Itálián kívül sehol sem láthatók hozzájuk hasonlók az öreg kontinensen. Sopianae temetője rejtőzik a terek és a közeli Apáca utca alatt (s még ki tudja, hol, hiszen, hogy mindent megleljünk, ahhoz a fél belvárost le kellene bontani). Sírkamrák, a három- és a hétkaréjos kápolna s egy mauzóleum köthetik le akár órákig is figyelmünket.
Ezután ugorjunk a negyedik századból a honfoglalás utáni „percekbe”. A bazilika is római alapokon áll, öthajós altemploma tizenegyedik századi. Maga a négytornyú, román stílusú székesegyház fenségesen uralkodik a tér fölött. A sokszor átépített templom 1891-ben, Schmidt Frigyes tervei alapján vált újra olyanná, amilyennek az Árpád-ház kezdeti idejében dolgozó építőmesterek is elgondolták.
Egy napra elég is ennyi. Végül pihenjünk meg a szökőkútnál vagy a Kinizsi Pál útmutatásai szerint épített püspökvári körbástya tövében, a Barbakán kertben.