Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Feltámadás-képek a magyar középkorból

Szerző: Cséfalvay Pál

Fotó: Mudrák Attila

A Biblia, a költészet és a hitviták mellett a művészet is kivette részét a húsvét megünneplésében. A középkori átlagember nem tudott írni és olvasni. A prédikáción és a dramatizált liturgikus előadásokon kívül képpel vagy képsorozattal (Biblia Pauperum) mondták el neki a hit eseményeit.
Hogyan látták eleink az őket is éltető feltámadás tényét? Magyar földön a hús evés (hús-vét) újra való lehetőségén túl felfogták-e az örömünnep, a fényünnep lényegét? A Keresztény Múzeumban megőrzött képek, domborművek tanúsága szerint: igen.

A kora középkorban nem voltak még meg a képírás eszköztárában a „dicsőséges, napfényes, szellemi test” megjelenítéséhez alkalmas megoldások. Ezt segédjelenettel, Jézus üres sírjának megmutatásával oldották meg. A balzsamozásra siető asszonyok döbbenetére az angyal ad választ, magát a Feltámadottat azonban nem látjuk. Ezt a megoldást találjuk a Garamszentbenedeki Úrkoporsó egyik domborművén is.

Később megpróbálkoznak a feltámadt test ábrázolásával is, de nem a ragyogó test, hanem annak biblikus-irodalmi szimbolikus képeivel. Kolozsvári Tamás 1427-es Kálvária-oltárán a feltámadt Krisztus teste olyan, mint a többi mezítelen emberé, jóllehet anatómiailag elrajzolt, de ez a középkori embert egyáltalán nem zavarta. Mögötte viszont ott van az arany napkorong a Sol invictus, a „legyőzhetetlen Nap” allegóriájával. A diadalmas keresztes zászló „Krisztus győzelmes királyunk”-ra utal. Ezeket a kép-hasonlatokat énekelték a hívők a liturgikus himnuszokban is. Azt a tényt pedig, hogy ez az egész eseménysor emberileg érthetetlen, vagyis abszolút természetfeletti, azzal mutatja meg a festő, hogy a Krisztus sírját lezáró kőlapon érintetlen a főpap zárópecsétje. Az alvó és ébredező katona, továbbá a lepleket mutató angyalok csak asszisztálnak az eseményhez.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>