Európa keresztény gyökerei
Szerző: Szabó Judit
Pax Romana
A római birodalom számottevő hatást gyakorolt az egész antik világra, és maradandó örökséget hagyott maga után az egyetemes kultúra számára. A több évszázados háborúkat követően a Kr. u. 1–4. század Európában a nyugalom és a rend, a vaskézzel őrzött Pax Romana (római béke) időszaka volt. A keresztények számára a békét és a szabadságot az ún. konstantini béke hozta meg. Nagy Konstantin császár felismerve a kereszténység legyőzhetetlen erejét, a pogányság idejétmúlt korhadtságát valamint azt, hogy az államnak minden szempontból szilárd eszmei alapja csak a kereszténység lehet, 313-ban milánói rendeletével államvallássá tette azt. Konstantin államférfiúi bölcsességét az mutatja, hogy a felismert igazságot át tudta ültetni a gyakorlatba.
Karoling reneszánsz
A közép-ázsiai puszták elsivatagosodása az ott élő lovas pásztornépeket új legelők birtokbavételére ösztönözte, a germán népek belső társadalmi fejlődése a népesség szaporodását és állandó rabló hadjáratokat eredményezett, a római birodalmat pedig belső gyöngeség jellemezte – ezek azok az okok, amelyek a 4. század második felében megindították a népvándorlás első nagy hullámát. Az elkövetkező néhány évszázadban Európa arculata jelentősen megváltozott. A Nyugatrómai Birodalom területén létrejött „barbár” államokat egymáshoz fűző kötelék a 9. század elejére kialakult katolikus vallási egység volt. A vallási jellegű univerzalizmus mellett jött létre a politikai egyetemesség igénye is a Frank Birodalom állami keretei között, amely a Nagy Károly által felújított császárság eszményében öltött testet. Uralkodása döntő hatást gyakorolt Európa politikai sorsára és az egyetemes egyház történetének alakulására. Eszményképül szolgált minden utána következő nyugati keresztény fejedelem számára, mert legfőbb törekvése arra irányult, hogy Isten országának már itt a földön történő magvalósulását elősegítse.
Európa-csúcs ezer esztendővel ezelőtt
Ennek az univerzális uralomnak az eszméje a német-római császárok törekvéseiben újra testet öltött. I. Ottó császár német birodalma messze kiterjedt nyugat és kelet felé. A 973-ban Quedlinburgban tartott császári tanács gyűlésén a hazai előkelőségeken kívül majdnem egész Európa képviseltette magát, többek között jelen voltak Géza fejedelem képviselői is. Ezen az összejövetelen történt, hogy a magyarokat ellenvetések nélkül európai nemzetként legitimálták, és intézkedések születtek a keresztény világba való teljes bekapcsolásukra.