Az Eucharisztia Éve
Oltáriszentség – eucharisztia
Szerző: Koller Gyula
Gyerekkorom óta jól emlékszem rá, hogy nálunk, a Felvidéken a kenyér és bor színe alatt a szentmisén hozzánk jövő és templomainkban az oltárszekrényben őrzött szentségi Jézust szentségnek, oltáriszentségnek neveztük. Az iskolában is így tanultuk: az oltáriszentség az Úr Jézus valóságos teste és vére a kenyér és a bor színe alatt. Templomi énekeink is szentségnek, oltáriszentségnek, esetleg szakramentomnak nevezték a szentségi Jézust (Így énekeltünk: „Ez nagy szentség valóban…”, „Üdvözlégy, oltáriszentség…”, „Üdvözlégy szent szakramentom…”)
Emlékeim szerint a szentségi Jézus ősi elnevezéséről, az eucharisztiáról csak 1938-ban hallottunk először, amikor Budapesten a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezését megkezdték. A kongresszuson gimnazista kispaptársaimmal együtt vettünk részt Révkomáromból. De nemcsak mi voltunk ott, hanem Felvidékről nagyon sokan, fiatalok és idősebbek egyaránt. Feledhetetlen élményt jelentett maga Budapest városa, amelyet akkor láttunk először, de még inkább lenyűgöztek az eucharisztia imádására és tiszteletére rendezett, százezres tömeget megmozgató, szívből-lélekből fakadó áhítatos ünnepségek, körmenetek, amelyeket pápai legátusként Eugenio Pacelli, a későbbi XII. Piusz pápa vezetett.
A kongresszus után nemcsak mi, kispapok, de az egyszerű hívek is „beletanultak” abba, hogy az oltáriszentség ősibb és a lényeget jobban kifejező neve: eucharisztia. Mi, jövendő papok megtanultuk, a lelkipásztorok pedig megmagyarázták híveiknek, hogy a görög szó „jó hálaadást” jelent. Az ősegyházban – a Didaché = A tizenkét apostol tanítása c. irat tanúsága szerint – a kenyértörés és az úrvacsora elnevezések mellett ezt a szót használták a Jézus utolsó vacsoráját megismétlő és Krisztus kereszthalálát megjelenítő cselekmény megnevezésére. Ez az elnevezés az utolsó vacsora szavai alapján lett a keresztények kedvelt szava. Lukács evangélista elbeszélése szerint ugyanis Jézus az utolsó vacsorán, mielőtt a kenyeret és bort átváltoztatta, hálát adott („Fogta a kenyeret, hálát adott… Fogta a kelyhet, hálát adott…” vö. Lk 22).
Eucharisztiának nevezzük az utolsó vacsorát megismétlő szent cselekményt, a szentmisét. Ámde amint az utolsó vacsora az egyház tanítása szerint elővételezte a keresztáldozatot, éppúgy a szentmise megjeleníti ezt a golgotai engesztelő és hálaáldozatot is. A szentmiseáldozatot jogosan hívták az ősegyházban eucharisztiának, mert Jézus keresztáldozatát nemcsak bűneinkért való engesztelésül mutatta be az Atyának, hanem hálaadásként is: hálát adott a teremtés művéért. Az utolsó vacsorán pedig egyházára bízta a golgotai hálaáldozat megjelenítését. Ezért mondja a Katolikus Egyház Katekizmusa: „Az eucharisztia hálaadó áldozat az Atyának, áldás, melyen keresztül azt egyház kifejezi elismerését Istennek minden jótéteményéért, mindazért, amit beteljesített a teremtés, a megváltás és a megszentelődés által” (KEK 1360).
Eucharisztiának nevezzük az átváltozás szavaival Jézus testévé és vérévé vált kenyeret és bort is. Amikor a szentmisét végző pap elismétli a kenyér és a bor fölött Jézus utolsó vacsorán mondott szavait, akkor a felszenteléskor kapott jézusi hatalomnál fogva Jézus valóságos testévé és vérévé változtatja. Jézus maga az, aki „belecsókolja magát a kenyérbe és borba”, lejön az oltárra, föláldozza magát és lelki táplálékunk lesz. Az áldozás után pedig Jézus a megmaradt szentségi színekben az oltáron marad, illetőleg „megőrzésre és imádásra” a szentségházba kerül. (Innét ered az oltáriszentség elnevezés.)
Egyházunk kezdettől fogva hitte és tévedhetetlenül tanítja: „A kenyér és a bor átváltoztatása által a kenyér egész lényege Krisztus, a mi Urunk testének lényegévé változik és a bor egész lényege az ő vérének lényegévé, és a katolikus egyház ezt a változást helyesen és pontosan nevezte el transsubstantiatiónak, átlényegülésnek”(KEK 1376).
Az átváltozásról mélyebben elgondolkodva a hittudósoknak újabban az aranygyűrű jut az eszükbe, amelyet a vőlegény szeretetének zálogaként mint jegygyűrűt ajándékoz jegyesének. Aranytartalma és eladási ára alapján meg lehet határozni, hogy mennyit ér ez a gyűrű. De ez az érték lényegében mássá válik, ha valaki szeretete jeléül úgy ajándékozza szerelmének, mintha saját magát adná… Amikor Jézus akaratából, szeretetből fakadó szavaira és az „ő emlékezetére tevők” szavaira a kenyér és a bor oltáriszentséggé változik, „az adományok nem szűnnek meg kenyér és bor lenni (ahogy a gyűrűnek sem szűnik meg az említett esetben aranytartalma!), de más jelentést kapnak. Ennek értelmében, amikor átváltozásról beszélünk, tulajdonképpen a jelentés átváltozását kell értenünk – áll a Dogmatika kézikönyvében (vö. II. kötet, 313. o.).
Mindezt az eucharisztia évének kezdetén ismételten végiggondolva tudatosítsuk, hogy az eucharisztia isteni jel, de nem jelkép, hanem Jézus valóságos jelenléte a kenyér és bor színe alatt. Titok, szeretetből fakadó misztérium, ha nem is értjük, mégis hiszünk benne, mert Jézus, a Fiúisten mondta: „Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért”(Jn 6,51).
