Minden gyermek legyen vidám
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Gyermekek – megvan róluk a véleményünk, elképzelésünk, amit a tapasztalat vagy a tudomány alakított ki bennünk.
Az Úr Jézusnak is megvan a véleménye róluk. Szent Márknál ezt olvassuk: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Igazán mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem jut be oda” (Mk 10,14–15). Hogy fogadja a gyermek Isten országát? Örömmel, bizalommal, feltételek nélkül.
A szeretett tanítvány, János pedig ezt írja: „Írtam nektek, kedves gyermekeim, mert megismertétek az Atyát”
(1Jn 2,14). A gyermekekben megvan az érdeklődés, a tudásszomj. Milyen hatása van mindennek Indonéziában?
A kis kezek az asztalon dobolnak, a kis lábak meg a padlón kalimpálnak. Két fiú a tollával hadonászik. A kislányok nevetgélnek. Mindez nem zavarja a „tanítót”. Nyugodtan írja a feladatot a táblára az I–V. osztályosok számára. Szétosztja a feladatokat, és az ötven gyermek elhallgat. „Heten voltunk testvérek. Nálunk is így volt. Ha feladatot kaptunk, elcsendesedtünk” – emlékezik vissza Agustinus Suryano, a „tanító”.
Hamarosan csak a tollak sercegése hallatszik. Az elsősök betűket írnak, a harmadikosok háromszögeket rajzolnak. Figyelmesen dolgoznak tantermükben, egy menhelyen, Jáva szigetének Malang nevű városában. Helyesebben: a város peremén. Ha meghallják, hogy megérkezett a „tanító”, mindenfelől odafutnak hozzá a gyermekek még szünidőben is. Ennek okáról így vallanak: „gyakorolhatom az írást”, „okosodom”, „könyveket olvashatok”, „megtanulhatom matematikából azt, amit még nem tudok”… Ha készen vannak a feladattal, a „tanítóhoz” mennek a füzetekkel, és izgatottan várják a véleményét, munkájuk értékelését. A hat éves Nadia még iskolába sem jár, de szereti a számokat, és megoldotta a másodikosok példáját. A „tanító” szerint jók a megoldások. Meg is dicséri a gyerekeket. Mire a kis Nadia: „Te is jó matematikus vagy. Hogy ne lennénk mi is jók!”
