Feldíszített felolvasóállvány mint beszédes hittanóra
Szerző: Kovács Violetta
Ahogyan Mária egykor a Mester lábaihoz ült, hogy szavait szomjas lélekkel igya, vagy amint a nyáját legeltető pásztor délidőben egy gyümölcsöktől roskadozó fa alatt megpihen, Isten népe is ilyen lelkülettel vesz részt a szentmisén. Összejövünk a felolvasó állvány és az oltár asztala körül, hogy az Élet Igéjével és az Élet Kenyerével táplálkozzunk. Szent János feljegyzi Jézusnak az utolsó vacsora termében mondott szavait: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok, és így tanítványaim lesztek. Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen” (Jn 15,1–8).
Szüret idején, amikor a legváltozatosabb színekben pompázik a természet, önmagáért beszélő jelkép, ha a templom felolvasóállványát gyümölcsökkel teli szőlővesszőkkel futtatjuk be. Az így feldíszített felolvasóállvány már önmagában egy eredményes hittanóra!
Hozzávalók:
Kisméretű tálka, oázis, mohakaró, dús, szőlővel teli szőlővesszők.
Elkészítés:
A tálkába állítjuk a beáztatott oázist. Mint stilizált szőlőtőkét, az oázisba leszúrjuk a mohakarót, mellé pedig – néhol hozzáerősítve – a szőlővesszőket. Ügyeljünk arra, hogy a szőlővel megrakott szőlővesszőket megfelelő módon alátámasszuk. Emeli a hatást, ha már dértől megcsípett piros levelekkel tudjuk dúsítani a kompozíciót.
Présház
(Részlet)
Elszállt a forró kánikula-évszak,
Mint elmúltak a tavaszi fagyok.
Arany napfény, te már a szüreté vagy.
A hegygerincen némán ballagok.
És megállok a présház ajtajában,
Ujjam motoz a rozsdás reteszen.
Rég jártam itt. Vajh nem volt-e hiában
Sok izzadásom? – el-elkérdezem.
Ha majd a tőke zamata lefosztva,
S elé ürülnek a tölt puttonyok,
Mit fog szólni a terméshez a gazda,
Kinél szegődött vincellér vagyok!
Lesz-e elég, s ha lesz is, lesz-e olyan,
Érzik-e rajta a hegy ős hevét?
Hogy gyenge mustom meg ne hazudtolja
A hegyközség királyi hírnevét.
Sík Sándor (1940)
