Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Urunk mennybemenetele
Szerző: Cséfalvay Pál
A képzőművészet sem tud megbirkózni a feltámadt és mennybe felment test tulajdonságaival. Majd a barokk fantázia és a fény-árnyék effektusok rafinált felhasználása közelíti meg a szem számára a feltámadást, illetve a szellemi test anyagban való megjelenítését.
Kolozsvári Tamás az 1427-es Garamszentbenedeki Kálvária-szárnyasoltár egyik képén úgy oldja meg a mennybemenetelt, hogy Krisztusnak csak a lábait festi meg a kép felső részén. A teste elveszik a felhőkben. Alatta a Szűzanya és a fölfelé vizsgálódó apostolok (hazánkban elsőnek) rövidülésben megoldott, töprengő arca tükrözi kétségeiket. Az égből leszálló angyal sem tudja feloldani aggodalmaikat.
A sokkal kevesebb tehetséggel megfestett osztrák vagy magyar szárnyasoltár predella-képén (1430 körül) a festő lényegében ugyanazt a megoldást használja, mint Kolozsvári Tamás: az égbe szálló Krisztusnak csak a lábait látjuk. A kis hegyet, melyről Krisztus égbe száll, az apostolok körültérdelik. Itt még vigasztaló fehér ruhás angyalok sincsenek.Egyedülálló Krisztus-szobrunk van, amely középkori liturgikus drámához tartozott (az írni-olvasni nem tudó nép számára): egy nagyon vékony testű, uralkodóként ábrázolt Krisztus. A feje tetején lévő nagy lyuk árulja el, hogy abba csavarták bele a karikát, aminek segítségével kötéllel húzták fel a szentély mennyezetén lévő lyukon keresztül a padlásra, amikor befejezték az ünnep evangéliumának felolvasását. Ezt a szokást (sok mással együtt) az egyház a reformációt követő trentói zsinat liturgikus rendelkezései következtében kihalásra ítélte. Ma ehelyett egyszerűen elviszik a feltámadt Krisztus szobrocskáját az oltár közeléből.
Krisztus mennybemenetelével az apostolokban lezárult a látás bizonyosságán alapuló hit. Nyitottá váltak a csak hiten keresztül elfogadott, s így érdemszerzőbb szeretetre. És tíz nap múlva a pünkösdi Szentlélek hatására „a gyenge félőkből harcos hősök váltak”.
