Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Urunk mennybemenetele
Szerző: Cséfalvay Pál
Minden értünk történik Istennél, aki maga a szeretet. De nincs tiszta szeretet, ahol nincs szabadság. Isten azt akarja, hogy szabadon szeressük őt. Nem volt tiszta az apostolok szeretete? Nem bizony! Ezt mutatja viselkedésük – Péter árulásával együtt – a megpróbáltatás idején. A feltámadás után meg Jézus viselkedik velük furcsán: megjelenik, majd eltűnik. Mennybemenetelekor sem mond sokat, pedig némelyik apostol („Vajon most állítod helyre Izrael országát?”) kérdése mutatja, hogy alapvetően nem értették Mesterük minden emberre kiterjedő megváltó tevékenységét. Jézus mégis egyetemes küldetést ad nekik: „Menjetek el az egész világra…” Majd a Szentlélek segít. Ezért is kellett Jézusnak a mennybe mennie, hogy a látás, a hallás és a tapintás bizonyossága a szabad hit és szeretet vállalásává alakuljon bennünk, akik már nem a szem- és fültanúk bizonyosságával, hanem az apostolok tanítása nyomán hiszünk abban, aki elfoglalta helyét az Atya jobbján.
A képzőművészet sem tud megbirkózni a feltámadt és mennybe felment test tulajdonságaival. Majd a barokk fantázia és a fény-árnyék effektusok rafinált felhasználása közelíti meg a szem számára a feltámadást, illetve a szellemi test anyagban való megjelenítését.
Kolozsvári Tamás az 1427-es Garamszentbenedeki Kálvária-szárnyasoltár egyik képén úgy oldja meg a mennybemenetelt, hogy Krisztusnak csak a lábait festi meg a kép felső részén. A teste elveszik a felhőkben. Alatta a Szűzanya és a fölfelé vizsgálódó apostolok (hazánkban elsőnek) rövidülésben megoldott, töprengő arca tükrözi kétségeiket. Az égből leszálló angyal sem tudja feloldani aggodalmaikat.
