Cikkek listázása

Cyber-egyház

Szerző: Harmath Károly OFM

  A társadalmi kommunikáció eszközeinek hatalma és ereje sajnos sokszor elkerüli az egyháziak figyelmét. Teológiai karokon igen keveset vagy szinte egyáltalán nem foglalkoznak a média kérdésével, pedig az utolsó évtizedek egyházi dokumentumai állandóan emlékeztetik az illetékeseket a helyzet komolyságára. (Mellesleg hány magyar teológiai karon tanítják a média teológiáját – vagy legalábbis a személyes és társadalmi kommunikáció alapjait?)

    Még egyházunk sincs tudatában annak, hogy a médiumok „párhuzamos egyházat” építenek. Pedig a kat(h)olikusságot ma igazából a tömegkommunikációs eszközök valósítják meg. Hány egyház tud akkora tömegeket megmozgatni – és hány egyház egyetemes ilyen mértékben, mint a média – nem beszélve arról, hogy már programjaik jó része is „egyetemes”: egy dél-amerikai szappanopera már nemcsak dél-amerikai, egy valóság-show már valóvilág? A klasszikus extra ecclesiam nulla salus jelszót (az egyházon kívül nincs üdvösség) az extra media nulla salus váltotta fel. A fiatalok, de az idősebb nemzedékek világszemléletét is a média diktálja. A kínálatban ott a maguk alkotta „isten”: az élvezendő jólét. A média „egyházának” az inkulturációval sincs gondja: új közösségbe tudja gyűjteni a különböző kultúrákat, vallásokat és egyéneket. Ez az újfajta egyház földrajzi kiterjedésében felülmúl minden más egyházat vagy világvallást, nem beszélve arról, hogy még senkinek sem sikerült annyi lelket meghódítania, mint éppen az „elektronikus egyháznak”. A televízió naponta gyűjt maga köré megszámlálhatatlan tömegeket, tanítja őket, értékeket kínál fel nekik. Kihat a mindennapjaikra, sőt még a napirendjükre is, hiszen a feladatok és a napi tevékenység is sokban alkalmazkodik a tévéműsorokhoz. A képernyő házi oltárrá vált. A bűnügyi filmek megmutatják, hogyan győzhet a jó a gonosz felett. A játékfilmek rámutatnak, hogy a depresszióból van kiút, a szerelmi fájdalmak eltűnnek, a betegség legyőzhető, lehetséges a megbocsátás és a kibékülés. Nem kell közbenjárókhoz fohászkodni. Minden megoldható, ha a képernyő ajánlásait követjük.

   A média felkínálja a maga örömhírét is. A reklámok vallási töltetűek, hiszen a vallásosság igénye az emberi természet sajátja. Boldogságot ígérnek, álmok megvalósulását, beteljesülést, tökéletes életet. Minden megvalósul, ha „hódolunk” az előtt, amit hirdetnek (a fogkrémtől az autóig). A televízió az ember kitűnési vágyának kielégítését is szolgálja: közepes, sőt, még alacsony erkölcsi és életértékeket való személyek is „naggyá, ismertté”, sokak számára példaképé válnak.

    Az Internet kibernetikus tere pedig azt a benyomást kelti, hogy határtalan lehetőségek világában élünk. Nincs emberi tudás, amiről a honlapokon ne értesülhetnénk, a testnek és az anyagnak a határa eltűnni látszik, nincs földrajzi távolság sem.

    Ez a „párhuzamos egyház” kihívások elé állít bennünket. Az evangélium hirdetőinek élniük kell a média kínálta lehetőségekkel, de azért, hogy ne virtuális, hanem emberarcú egyházat hirdessenek, hogy rádöbbenhessünk, mi a különbség az utópia és a Krisztustól származó valódi üdvösség között.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>