Ciprus
Ciprus szigetország a Földközi-tenger keleti részén. A sziget északi felén lévő Török Köztársaságból és a Ciprusi Köztársaságból áll. Lakosainak száma 783 ezer, ebből 78 százalék görög, 18 százalék török, 4 százalék egyéb nemzetiségű. A lakosság többsége görög ortodox vallású (78%), a törökök mohamedán vallásúak (18%), a maronita, örmény-apostoli és egyéb vallásúak a lakosság 4%–át teszik ki. A katolikusok száma mintegy 10 ezer (vagyis 1,28%). Egy maronita katolikus egyházmegye található az országban. Egy érsek és kb. tizenkét pap szolgálja az itt élő katolikusokat. Az ország fővárosa Nicosia (görögül Lefkoszía).
A szigeten sok kolostor található. A legnagyobb a 11. században épült Kykkóban, ez a sziget legkedveltebb zarándokhelye. Az évszázadok során a ciprusiak Afrodité–kultusza a kereszténység felvételét követően Mária–kultusszá változott.
Ciprust a történelem során sokan akarták birtokolni. Krisztus előtt 58-ban került Róma uralma alá. A 7. századtól kezdve Bizánc és az iszlám birodalmak harcoltak érte. Ezután a Keletrómai Birodalom tartománya lett. A keresztes háborúk során Oroszlánszívű Richárd foglalta el a szigetet, majd később eladta. A 15. században a velenceiek szerezték meg, de őket gyorsan kiszorította az Ottomán Birodalom, amely háromszáz éven át uralta Ciprust. 1925-ben a sziget brit gyarmattá vált. A ciprusiak függetlenségért vívott harca vezetett a török-görög ellentétekhez. A múlt század közepén a Ciprusi Ortodox Egyház és a görög ciprióták 96%-a Görögországgal akart egyesülni, a török népesség viszont ellenezte ezt. Négyéves polgárháború után 1960 augusztusában Ciprus függetlenné vált. Az ezt követő években azonban tovább folytatódtak az ellentétek. 1974-ben két részre szakadt az ország. A ciprusi törökök autonóm szövetségi államot alapítottak. 1983-ban kikiáltották az Észak–ciprusi Köztársaság függetlenségét. Azóta további konfliktusokra került sor, és többször is folytak tárgyalások az egyesítésről.
Április végén népszavazás lesz az ország újraegyesítéséről. Sikertelenség esetén május 1–jén csak a sziget görög része csatlakozik az EU-hoz.
Litvánia
A másik két balti államtól eltérően Litvánia lakosainak túlnyomó része – a 3 millió 724 ezer lakosnak mintegy 90%-a – katolikus vallású. Az ortodoxok aránya 9%. Az ország népességének több mint 80%-a litván, az oroszok aránya 8,5%, a lengyeleké kb. 7%.
Litvánia már a kereszténység felvétele előtt is független ország volt. A litvánok a 14–15. században vették fel a kereszténységet, Európában utolsóként. Jagelló Ulászló fejedelem 1386-ban megkeresztelkedett, és Nagy Lajos királyunk lányát, Szent Hedviget vette feleségül. A fejedelem Vilnában püspökséget alapított. A lengyel és litván nép közös uralkodóháza, a Jagellók litván származásúak. A reformáció korában ugyan voltak, akik a lutheránus vallást követőkhöz csatlakoztak, de az ország lakóinak többsége kitartott a katolicizmus mellett.
A 18. században orosz megszállás alá került az ország, de a litvánok megőrizték hűségüket nemzetükhöz és hitükhöz. Az első világháború után vált újra függetlenné Litvánia. Ezután ismét nehéz időszak következett a litván nép életében. A szovjet megszállás hosszú évtizedei alatt sokat szenvedett az egyház is. Csak a kaunasi szeminárium működését engedélyezték.
Ma Litvániának két katolikus érseksége (a fővárosban, Vilniusban és Kaunasban) valamint öt püspöksége van. Egy bíboros, három érsek, tizenegy püspök működik a litván katolikus egyházban. A főváros, Vilnius (lengyel nevén Vilna) régi egyházi központ, az 1795-ös orosz hódítás óta görögkeleti püspöksége is van. További magyar vonatkozása a város történelmének: Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel-litván király a 16. században egyetemet alapított, amely az egyik legrégebbi intézmény a térségben. Számos műemléke, temploma közül kiemelhetjük a Szent Szaniszló–székesegyházat, amelynek híres a márványkápolnája. Itt található Szent Kázmér ezüstkoporsója is. Vilnius óvárosa Európa legnagyobb óvárosa. Felette magasodik a Három Kereszt–hegy, amely az itt keresztre feszített szerzetesek emlékének tiszteleg.
Lettország
Lettország, akárcsak a másik két balti állam, évtizedeken át szovjet megszállás alatt állt. Csak 1991-ben vált ismét függetlenné. Lakosainak száma mintegy 2,5 millió, ebből 55% lett, több mint 32% orosz, 4% fehérorosz, kb. 3% ukrán, 2,2% lengyel és 1,3% litván. A soknemzetiségű volt szovjet tagköztársaságban etnikai ellentétek vannak az oroszok és a lettek között. A fővárosban, Rigában az orosz lakosság aránya meghaladja a lettekét. Az itteni dómban található Európa második legnagyobb orgonája.
Ami a lakosság vallási megoszlását illeti, legtöbben az evangélikusok vannak (55%). Az ortodoxok aránya 9%. A katolikusok száma 410 ezer, vagyis a lakosság kb. egyötödét teszik ki. Az országban egy érsekség és három püspökség működik. Egy érseke és öt püspöke van a lett katolikus egyháznak.
Az itt élő finnugor és balti népcsoportokat a 12–13. században germán misszionáriusok térítették keresztény hitre. A reformációt követően az evangélikus vallás vált uralkodóvá. Kelet-Lettország nagy része svéd uralom alá került. Ez az időszak azonban mégis kedvezően hatott az ország fejlődésére. A 19. század végén az oroszok próbálták hatalmukat a fejlődő ország területére kiterjeszteni. Az első világháború alatt Lettország német megszállás alá került. 1918-ban kinyilvánították függetlenségüket, amelyet két évvel később a Szovjetunió is elismert. 1940-ben azonban szovjet katonai megszállás alá került az ország. Megindult a nacionalista tisztogatás, közel 35 ezer lett esett áldozatául a népirtásnak. 1941-ben ismét a németek szállták meg a területet. A háború befejeztével a kommunista hatalom évtizedeken át itt is keményen elnyomta a kereszténységet. A függetlenség kivívása óta azonban újjászületett az egyház. II. János Pál pápa 1993-ban látogatott el az országba, ami új lendületet adott a lett egyház fejlődésének és a hitéletnek.
Lengyelország
Nemrégiben olvastam egy fejtegetést, eszerint míg a lengyelek számára a katolicizmus a nemzeti identitás feltétele, addig a csehekre éppen ennek a fordítottja érvényes.
Tény, hogy a lengyel nép számára kulturális-politikai veszélyt jelentett egyfelől a porosz protestantizmus, másfelől az orosz pravoszlávság. Kiutat az „erős katolikus kötődésben” látták. A csehek viszont nem egy esetben nemzeti hősként tisztelik azokat, akik a katolikus egyháztól elfordultak. Gondoljunk csak Husz Jánosra, vagy akár Masarykra, aki a cseh önállóság hajnalán kijelentette: Rómát ítélni kell, s el kell ítélni.
Lengyelország 312 685 négyzetkilométer területén 38,6 millió ember él. A lakosság 95,66 százaléka katolikus vallású. Csaknem tízezer plébánia található az országban, a püspökök száma 125. A latin egyházmegyék száma 41, ezenkívül 2 bizánci szertartású egyházmegye és egy tábori püspökség is van. A papok száma 28 ezer, a szerzetesnővéreké 24 ezer. A szeminaristák száma megközelíti az ötezret.
A lengyel állami címer a koronás fehér sas, amely lényegében Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király címere.
Első püspökségüket 968-ban alapították. A híres gnieznói érsekség 1000-ben jött létre. Lengyelországban a prímási címmel először a 15. században találkozunk. A jelenlegi lengyel prímás Glemp bíboros, varsói érsek (képünkön a pápával), aki a közelmúltig a Lengyel Katolikus Püspöki Kar elnöke volt.
2002-ben 354 177 keresztelőre került sor, csaknem félmillióan bérmálkoztak, az elsőáldozók száma ebben az évben 370000 volt.
A lengyel nép különös tisztelettel övezi a Boldogságos Szüzet, a számtalan kegyhely ennek élő tanúbizonysága.
A lengyel származású pápa, II. János Pál, aki a történelem egyetlen szláv pápája, nyolc apostoli látogatást tett hazájában. Mindegyik látogatása sokat lendített a lengyel katolicizmuson, bár többek szerint az egyház befolyása a kommunizmus bukása után csökkent.
A lengyel katolicizmus „dicsérete” mellett azért azt meg kell jegyeznünk, hogy az államelnök ateista. Ugyanakkor az is igaz, hogy a lengyel alkotmány említést tesz a keresztény kötődésről.
