Az égi anyuka
Szerző: Katona Marianna
– Ébresztő! – fordult a piroscserepes házikó előtti kiskert felé, ám ekkor vette észre, hogy megelőzték. A kertben egy szőke copfos kislány locsolókannával a kezében, dudorászva tüsténkedett.
– Én kis kertet kerteltem, bazsarózsát ültettem… Jaj, neked még nem adtam? Ki ne felejtselek! Igyatok virágocskáim, s nőjetek nagyra, szépre! Nektek kell a legszebbeknek lennetek a világon!
A virágok hálásan hajladoztak az életadó vízsugár előtt. Észre sem vették, hogy a virágoskert túloldalán lévő kőút mellől valaki figyeli őket. Egyszerű teremtmény volt, lándzsás levelei büszkén zöldelltek, félig kinyílt bimbóján a nap sárgasága tükröződött.
– Milyen jó nekik, hogy van, aki gondoskodik róluk! – hajtotta le szomorúan fejét. – Engem bezzeg senki nem vesz észre! Feleslegesnek tartanak, mintha valami kártevő gyom lennék! Pedig nem ártok én senkinek! Még a méhecskéket és a lebegő legyeket is idecsalogatom, hogy elpusztítsák a káros levéltetveket, amelyek tönkretesznek minden növényt. Mégsem szeret senki, nem kellek senkinek! Bárcsak legalább repülni tudnék! – sóhajtotta, és az égen cikázó madarakra emelte tekintetét.