Missziós táborok Magyarországon
Távoli földrészek üzenete
Szerző: Lányi Béla SVD
– Hát ilyen barna bőrűek is lehetnek papok, püspökök? – tör fel a kérdés a kis állami gondozott cigánygyerekből, amikor megpillantja Leo Cornelio indiai verbita püspököt, aki a 2003-as verbita missziós tábor megnyitó szentmiséjéhez készülődik. Már a kisgyermek is érzi az előítéleteket… De ez a tábor más. Biztató szavak hangzanak el: a legszegényebb, legelmaradottabb országokat is megjárt hithirdetők tudják, hogy nem a külső megjelenés vagy az anyagi helyzet fontos igazán, hanem a lélek tisztasága. A missziós szerzetesek a testvéri, szeretettel teljes egyház üzenetét hozták a kőszegi Missziósház hatalmas kertjébe egybegyűlt táborozóknak.
– Sok arc, egy szív! – kiáltja Gergely atya a mikrofonba, és utána százharminc torokból halljuk az idei missziós tábor jelszavát. A nagy szívben sokféle arcot egyesít a jelkép, ahogy a táborlakók is a magyar nyelvterület legkülönbözőbb részeiről érkeztek. Egynegyedük állami gondozott, főleg roma. De érkezett ide budapesti értelmiségi család gyermeke, egyetemista is. A verbita missziósok hívását színes sokaság hallotta meg. Burbela Gergely atya, Tóth Zoltán atya és Lányi Béla testvér a tábor vezetői, velük dolgozik a tizenkét csoportvezető.
A vasárnapi érkezés után hétfőn rögtön az egzotikus Afrikába röpítenek Harangozó Vilmos plébános szavai. „Az építés is hithirdetés – magyarázza –, és mi magyarok e téren is tudunk segíteni!” Miután több templomot felépített Magyarországon, Vilmos atya szakembereivel Tanzánia felé vette az irányt. Templomokat építettek, így ismerte és szerette meg az ottaniakat. Délután és este az afrikai kézművességgel ismerkedünk: hogyan kell batikolni, miképpen lehet egyszerű eszközökkel ütőhangszereket készíteni
Kedden Szabó Imre verbita missziós atya mutatja be sok évtizedes, Pápua Új-Guineában végzett munkáját. Utána pápua maszkot készítünk magunknak, majd csoportonként próbálunk bemutatni egy-egy jelenetet az elmondottakból.
Szerda a vén Európáé, majd csütörtökön Délkelet-Ázsiából, pontosabban Indonéziából érkezett vendégeink mesélnek a szigetvilágról. A nővérek indonéz gasztronómiai bemutatót is tartanak.
Becherer András verbita atya, kőszegi rektor vezetésével az utcára is kivonulunk, hiszen a trópusi országokban nagyon szeretik a körmeneteket, a hitből fakadó öröm kifejezését. Sokan meglepődnek, mert a hagyományos katolikus énekek mellett indonéz, afrikai és lengyel gitáros dalok is kísérik a közel háromszáz felvonulót.
A pénteki nap Kínáé, a verbiták „első szerelméé”. Két olyan verbita szeminarista beszél a világ legnépesebb országáról, akik gyermekkorukat a Kínai Népköztársaságban töltötték, és felszentelésük után szívesen visszamennének hazájukba, ha újraindulhatna a misszió.
Szombaton, Amerika napján kipróbáljuk az indián életet, a Kőszegi-hegység végeláthatatlan erdőségeiben küzdve le az akadályokat. A nap fénypontja Rostás Sándor verbita missziós atyának, a Pápai Missziós Művek országos igazgatójának előadása. Sándor atya hithirdetői munkáját az indiánok között végezte. Az Apostoli Szentszék képviselőjeként arról is beszámol, hogy mennyire szívügye II. János Pál pápának a világmisszió ügye.
Még erősen élnek szívünkben a 2004-es dunaszentmiklósi és a 2003-as kőszegi missziós tábor élményei. Ezek sikere nyomán sokan jelentkeztek idei táborainkba is. A nagy érdeklődés láttán mi, verbita missziósok összefogunk a Pápai Missziós Művekkel és a premontrei nővérekkel, hogy minél több gyermeknek és fiatalnak adhassuk át a misszió üzenetét még színvonalasabban. Így idén új helyekre hívjuk a táborozni vágyókat. (Nem is volna igazi misszionárius, aki nem szeret vándorolni, nem keresi az újat!) A 7–13 éves gyermekeket a Pest megyei Zsámbék várja, az ifjúságot (13 évestől 30 éves korig) pedig a Balaton partján lévő Vörösberényben szeretnénk megszólítani.
Kár lenne előre elárulni az idei táborok programját. Az eddigiekhez hasonlóan sok érdekes találkozásra, barkácsolásra lesz lehetőség most is. Szeretnénk bemutatni, hogy milyen a világ különböző részein élő emberek illetve keresztény közösségek élete. De találkozhatunk majd olyan fiatal missziós szerzetesekkel is, akik más földrészekről jöttek Magyarországra, és itt tanulnak, illetve lelkipásztorkodnak. Szent István hazája ma sem zárkózik el a misszió elől: küldünk és befogadunk olyan szerzeteseket, akik Krisztus üzenetét hordozzák.
