Szükségünk van egymásra
Szerző: Gégény István
Bizonyos értelemben a papság is egy a sokféle hivatás közül, amelyet Isten az ő gyermekeinek készített. Így a „jó pap” – mint minden keresztény – olyan ember, aki hűséges ahhoz a feladathoz, amelyre Isten őt meghívta. Mindez ebben a formában talán kissé sablonosan hangzik, de fontos tudatosítani, hogy a pap nem szuperember, nem főszervező, s nem is ő az, aki „csinálja” az egyházat. Élő, alkotó tagja az egyházközségnek, akire nagyobb felelősség és több szolgálati feladat hárul. Ugyanakkor csapatember, mind a lokális papi közösség, mind az őrá bízott egyházközség szintjén. Amikor egy pásztor legelteti a nyáját, leginkább hagyja őket, hogy tegyék, ami a feladatuk, s csak akkor tereli őket, ha ellankadnak vagy eltévednek.
Ma még sok helyen tapasztalható egy bizonyos múltból örökölt feszültség a papság és a világiak között, ami sokszor ki nem mondott félelmeken alapul. Láttam sok szépen működő egyházközséget, ezeknek minden bizonnyal az a titkuk, hogy a plébánia ajtaja szélesre van tárva, a hívek szinte életközösségként vannak jelen a programokon és azokon túl is, a pap pedig inkább figyelmes résztvevő és biztos háttér, semmint állandó irányító.
