Csodák Zircen
Szerző: Liszkay András
Zircet igencsak megviselte a több mint négy szocialista évtized. Amit lerombolt, az még hagyján, de amit épített… Telirakta a valaha bájos kisvárost szocreállal és panelbarokkal. Sok idő telik még el, mire a ciszterciek magyarországi központja, a Bakony fővárosaként is emlegetett település kiheveri a „daliás” időket. Éppen ezért, ha tehetjük, látogassunk el Zircre, mert azzal is segítünk a városkán, ha otthagyjuk turistaforintjainkat, és bár az utcákon való sétálgatásban kevés örömöt lelünk, még így is több csodát látunk ott, mint amennyit könnyedén befogadhatna a földi halandó.
Vonattal Győrből és Veszprémből átszállás nélkül juthatunk el Zircre, tehát valamelyik megyeszékhelyet kell elérnünk ahhoz, hogy végül a Bakonyba jussunk. Az út lassú és döcögős, viszont nagyon szép. Autóval délről, a Balaton irányából a 82-es úton, északról ugyanezen a meglehetősen nagy forgalmú főútvonalon lehet megközelíteni a célt. Pápa vagy Mór felől – tehát keletről és nyugatról – alsóbbrendű, de szintén szép környezetű utakon juthatunk el Zircre. Idegenforgalmi szezonban nem könnyű parkolóhelyet találni a városban, de nem kell megijedni, ha nem tudunk a főtér kellős közepén megállni, mert még a távolabbinak számító pontokról is néhány perc alatt elérhető gyalog is mindaz, amit érdemes megtekintenünk.
Zircen az apátság, az arborétum és Reguly Antal körül forog a világ. A ciszterciek birodalmán és a tudós Rákóczi téri szülőházán kívül még a Kossuth utcai barokk kistemplom, a mellette föltárt középkori templom- és királyi udvarházmaradvány, a közelben lévő, 1723-ban épített korábbi rendház, valamint a Szabadság téri Mezőgazdasági Gépmúzeum érdemel nagyobb figyelmet.
Húsz évig építették az 1752-ben fölszentelt barokk templomot, amely a mai Magyarország egyik legnagyobb és legkülönlegesebb barokk temploma, 1982 óta Basilica Minor. Építése a török hódoltság után kezdődött el, az országba lassan visszataláló ciszterciek megerősödését követően, alig néhány évvel azután, hogy az ide vándorló, főképpen német telepesek újraalapították a török idők alatt egészen elnéptelenedett és porig rombolt Zircet. A főoltár és az egyik mellékoltár képe a nagyhírű és sok hazánkbeli műve okán már rég Maulbertsch Antallá magyarított, valójában osztrák (Anton M.) művész alkotása. A mennyezeti s a többi festmény a pesti Wagenmeister József kezét dicséri, habár ezeket több mint száz évvel megszületésük után a jóakaratú Innocent Ferenc 1891-ben alaposan átfestette, sok-sok munkát adva a restaurátoroknak, akik a közelmúltban visszaállították az eredeti állapotot.
A rendház és a hozzá tartozó többi épület évszázadokig elhúzódó építése 1927-ben ért véget. A klasszicista stílusú főépületben lelhető fel a Reguly Antal Műemlék Könyvtár és a Bakonyi Természettudományi Múzeum. A harminckét éve alapított múzeum öt teremben mutatja be a Bakony állat- és növényvilágát, különlegessége, hogy élő növényeket és állatokat (gyíkokat, békákat stb.) is láthatnak benne a látogatók. A könyvtárat az Országos Széchenyi Könyvtár felügyeli 1953 óta, mondhatnánk némiképp kesernyés humorral: önhibáján kívül. Hiszen a ciszterci rend sok tízezernyi kötetét államosították az épülettel egyetemben, miután a kommunisták kiűzték Zircről a szerzeteseket. Eredetileg a rend oktatási tevékenysége okán kezdődött el a könyvek gyűjtése, hiszen a tanításhoz szükség volt a kötetekben fölhalmozott hatalmas tudásanyagra. A könyvtár leglátványosabb része a faberakásos berendezésű, intarziás parkettel ékesített díszterem, amely a gyűjtemény legbecsesebb darabjainak ad helyet. A teljes anyag ma már csaknem hetvenezer kötetre rúg, ezek közül mintegy száz 1500 előtti ősnyomtatvány. Kishíján megsemmisült e csodálatos gyűjtemény, amikor 1944-ben egy lezuhanó német vadászrepülőgép a tetőt betörve darabokra szakadt, motorja a nagyterembe zuhant és kigyulladt. A tüzet azonban sikerült nagyon gyorsan eloltani.
Az államosítás után kaszárnyaként, szociális otthonként, szakmunkásképzőként és kollégiumként is működtetett rendház nagyrészt visszakerült a ciszterci rend tulajdonába és használatába.
A monumentális épületegyüttes mögött terül el a Cuha patak által kettészelt tizennyolc hektáros arborétum, amely ugyanúgy a rendnek köszönhető, mint a zirci értékek szinte mindegyike. Az 1700-as évek közepén egy erdőirtást követően kezdték el a tudós szerzetesek a hazai és a nagyvilágból származó növényekkel betelepíteni a területet. Az arborétum legöregebb fája, amely az irtásból annak idején kimaradt, egy kocsányos tölgy, négyszáz évesre becsülik, törzskerülete több mint négy méter. Az arborétum többórás sétára hívja látogatóit. Nagy csöndben, madárfüttyel kísérve ballaghatunk egyre beljebb hatolva az ösvényeken, melyek mentén kis táblácskák tájékoztatják a járatlant a fákról, cserjékről, virágokról, amelyekből hatszáznál is több faj található itt. Akinek módja van hová vinni, élő emléket is beszerezhet Zircről, hiszen az arborétum kertészete jó áron kínál többféle, persze nem védett növényt.
Az oltárt, az oktatást és az anyaföldet különös becsben tartó rend pártfogoltja volt Reguly Antal, a ciszterciek jogtanácsosának 1819-ben született fia. Mindössze 39 évnyi földi lét engedtetett meg neki, s amennyire rövidre szabta a létét a teremtő az időben, annál nagyobb mozgást engedett meg neki a térben. Még mai gépesített világunkkal mérve is hatalmas utat tett meg bebarangolván Európát kelettől nyugatig, északtól délig, még a földrész határát, az Uralt is átlépve kissé.
Zirc jeles szülötte a finnugor nyelvtudomány, a néprajz és embertan megalapozója, földerítetlen keleti területek föltérképezője. Hatalmas tudós, akinek érdemeit nem kisebbíti, hogy újabb kutatások némiképp módosították a magyar őshazáról és rokon népekről vallott nézeteit.
Reguly Antal többet érdemelne a szülőházában – amúgy jó szándékkal – berendezett tárlatocskánál. Azért ezt se kerüljük el, a kis kiállítás információkban gazdag. A ház padlásterében pedig a bakonyi népművészetet mutatja be egy tárlat, amely nem túl nagy, de nagyon szép. Kiolvasható belőle például az, hogy a fafaragó pásztorok és a „nép egyszerű fiai” még néhány évtizede is mekkora szeretettel és ragaszkodással gondoltak hazájukra, hiszen ha csak lehetett, tárgyaikra (kulacsokra, egyebekre) odafaragták, odakarcolták a koronás magyar címert, Kossuth Lajost vagy éppen Petőfi Sándort.
Nagyjából véget is ér Regulyéknál zirci barangolásunk. Néhány köztéri szoborra, öreg és szép épületre még érdemes egy-két pillantást vetni, habár az arborétumot bejáró turista általában rendesen elfárad, úgyhogy azután már nem sok mindenhez van kedve, legföljebb ahhoz, hogy szépen hazamenjen. Az edzettebbeknek még ajánlható, hogy néhány bakonyi helyre (Bakonynána, Csesznek, Tés) „ugorjanak el”, ha már erre járnak; római fürdőt, várat és palotát, szélmalmokat csodálhatnak meg. Valamennyi nagyon szép. Amilyen majd talán Zirc is lesz egyszer, s annyival korábban, amennyivel többen igyekszünk oda.
