Cikkek listázása

„Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Lk 12,34).

Amálka kincse

Szerző: Katona Marianna

A zöldellő rét közepén, lapulevelekkel betakargatott, földbe ásott odúban élt Amálka, a szürke kis mezei egérke. A rét minden állatkája ismerte és szerette, mert tudták, hogy szerénységénél csak segítőkészsége nagyobb. Ha vakond bácsi odúja beázott, ő volt az első, aki segített az alagút helyreállításában. Ha pocokmama ennivaló után kutatott, a kispockokat ő dajkálgatta. Ha a kis fácánok elcsavarogtak, elsőként csatlakozott a keresésükre induló fácánmamához. Mindenki szerette és tisztelte, egyedül a szomszédságában lakó varangyos béka gúnyolódott rajta:

– Ennek aztán, brekeke, nincs ki minden kereke! – mondogatta, és fűnek-fának azt bizonygatta, milyen szamárság másokkal törődnie ahelyett, hogy a saját hasznát keresné. – Bezzeg én, nézzétek, milyen gazdag vagyok! – pöffeszkedett. – Mindenem megvan, amit csak akarok! Csinos házikóm a legmodernebb padlófűtéssel, ruháim a legújabb divat szerint készültek, az éléskamrám pedig úgy meg van tömve, hogy majd szétpukkad! Nincs nekem szükségem senkire! Neked meg – fordult oda Amálkához – nincs semmid! Én a te helyedben mindenért kemény fizetséget követelnék! Már rég gazdag lehetnél te is!

– Hiszen én gazdag is vagyok – mosolyodott el Amálka –, csak én másfajta kincseket gyűjtök!

Ettől kezdve varangy szomszéd még gyanakvóbban leste Amálkát. Úgy sejtette, valami nagyon különleges és értékes kincset gyűjthet szomszédja, ha úgy elrejtette, hogy még az ő vizslató tekintete sem volt képes eddig felfedezni. De akármennyire figyelt, nem vett észre semmi szokatlant.

Egyszer azonban hatalmas vihar tépázta meg a mezőt. A  bokrok leveleit megtépdeste a hatalmas szél, az eső pedig, mint egy zúgó áradat beömlött a földalatti kis házikókba. Amálka reszketve, csurom vizesen menekült ki odújából, amikor meghallotta szomszédja kétségbeesett brekegését:

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>