A harmadik generációs Opel Astra
Csillagos ötös?
Szerző: Somogyi Kristóf
A külső eltér az eddigi modellekétől. A megnövekedett lámpatestek egészen új formát kaptak, s kifejezetten szépek. A kocsi elölről nézve nőiesen szólva „aranyos”. Az autó kívülről kicsinek tűnik, pedig nem az, a hátsó ablak viszont tényleg kicsi, nem lehet jól kilátni rajta. A külső anyagok jobbak lettek, erősödött a kasztni. Jómagam a tükrökbe integrált irányjelzőt hiányoltam, amely ma már a Golfban is megtalálható. A karosszériaváltozatok a következők: kombi, háromajtós, kabrió, ezek nagyjából a nyárra érkeznek hazánkba. Érdekesség, hogy nem lesz négyajtós változat.
A belső tér hatalmas. A csomagtér 350 literes, amely szintén nem mondható kicsinek. Az anyagok ellenben nem fejlődtek, nem lettek jobbak; a bőrülések nem minőségiek, a faberakások elég gyatrák. A kormány fogása elfogatható, a középkonzol jól el lett találva, a váltó alakja viszont csúnya, a váltóút hosszú, tehát a váltás fárasztó, hacsak nem rendelünk magas felár ellenében Easytronic váltót (amely pöccintésre működik). Ami ellenben vonzó: rengeteg olyan extrával rendelkezik az Astra, melyet csak a felsőkategóriás autóknál lehet kapni: kanyarkövető fényszóró, a gumi abroncsnyomását figyelő rendszer stb.
A motorpaletta elég szegényes. A legerősebb modell a 2 literes, turbós 200 LE-s változat. Az egész paletta 80-tól 200 lóerőig terjed, ebből az 1,9-es 150 LE-s változat dízel (CDTi), és lesz egy 1,6-os gázüzemű is (CNG). Ezek fogyasztása átlagosan 6l/100 km, a végsebességük kb. 190 km/h, a gyorsulásuk 100 km/h-ra 14 másodperc.
Összességében tehát az Astra nem rossz autó, de azért a csillagos ötösért még van mit tanulnia.
