A vajdasági nagycsaládosokról
Hűséggel, jósággal, szeretettel!
Szerző: Katona Marianna
Nagyanyáink számára még teljesen természetes volt, hogy három, négy vagy annál több gyermek sertepertélt körülöttük nap mint nap. Mégis jutott mindenkinek betevő falat, gyermekeik nem jártak szakadt, piszkos ruhákban, és még a családban megtanulták, mit jelent közösségben élni. „Jaj, lelkecském! - nézett rám mosolyogva a 80 éves Marika néni, mikor arról faggattam, hogyan tudták mindezt megoldani. - Mi csak igyekeztünk békességben és szeretetben élni, a többiről a Jóisten gondoskodott. Mert ő, ha báránykát ád, füvecskét is ád ám hozzá!" Milyen igaz! De vajon korunk elkényeztetett báránykái beérik-e az Isten által nyújtott zsenge zölddel, vagy génmanipulált, vegyszerekkel hatalmasra növelt, különleges csemegék után vágyakoznak. Mert ez azzal a veszéllyel jár, hogy miközben egyre többet és drágábbat igyekeznek birtokolni, lemondanak a legnagyobb értékről: az élet tiszteletéről. Vannak azonban emberek, akik megpróbálnak szembe úszni az árral, s nem törődve környezetük rosszallásával, az anyagiak helyett igazi értékekben akarnak gazdagodni. Ezek a többgyermekes családok már puszta létükkel is - függetlenül attól, hogy tudatosan megélt hitre épül-e a több gyermek vállalása, vagy csak a minden ember szívében jelenlévő lelkiismeret szavára hallgattak a szülők - jelekké válnak önzésre hajló, kényelemhez szokott világunkban. Önzetlen szeretetük, mellyel a rájuk bízott új életeket fogadják, számukra is az élet ajándékát adja: egy olyan belső nyugalmat és biztonságot, amely a körülöttük forrongó, értéktipró világban a békesség szigete lehet, ha nem kényszerből, tudatlanságból vagy anyagi haszon reményében vállalják gyermekeiket. Az ő összefogásukat, segítésüket szolgálja az a civil szervezet is, amely a Délvidéken elsőként a Tisza mentén, Adán alakult 1995-ben Tisza Menti Nagycsaládosok Egyesülete, TINCSE néven. A TINCSE jelenleg zentai központtal működik, vezetője, Horváth László így fogalmazta meg céljait:
