Cikkek listázása

Van-e megoldás Kenyában?

Küzdelem a hagyományos és a modern között

Szerző: Suhajda Lajos SVD

A missziós munkát, feladatot, életcélt senki sem fejezte még ki hitelesebben, mint Pál apostol a korintusiakhoz írt első levelében: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz. (…) Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek (…) A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne” (1Kor 9,16–23).

Hogyan valósítják meg ezt az életeszményt Kenyában a misszionáriusok? 

Páter Albert Fuchs Ausztriából érkezett Kenyába. Ide vágyott mindig. Missziós központja a Dol Dol nevű városkában van. A nappalok itt forrók, az éjszakák hűvösek. A városka 1900 méterrel a tengerszint fölött épült. Környéke többnyire szavanna. Évente mindössze kétszer esik az eső – de ekkor 5–6 hétig egyfolytában. Elmaradását ember, állat egyaránt nagyon megsínyli. A negyvenes éveiben járó atya 1000 km2 területen mintegy 17 ezer szétszórtan élő emberről gondoskodik. A szavannákon elefántok, zsiráfok, zebrák, bivalyok és más őshonos afrikai állatok tanyáznak. Ebben a környezetben igyekszik egyensúlyt teremteni a hagyományos és a modern között két missziós atya (az egyik indonéz, a másik indiai) és három nővér (kettő olasz, egy pedig Eritreából való) segítségével.

A napok nem sokban különböznek egymástól. Az óvoda melletti kicsiny műhelyben asszonyok dolgoznak: pulóvereket kötnek, iskolai egyenruhákat varrnak. „Így egy kis keresethez is jutnak, de egymást is jobban megismerhetik. A missziós munka lényeges része a külső segítségnyújtás az önsegélyezéshez” – magyarázza Albert atya.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>