Európa fái, ti gyönyörűek!
Szerző: Steinert Ágota
Hányszor álltam susogó lombjaitok alatt, enyhülést keresve, hőségtől, záportól, szélvihartól. Mennyit gyönyörködtem háborítatlan szépségetekben, göcsörtös ágaitokban, terebélyes törzseitekben. Álmélkodva néztem tavasszal mindig időben kipattanó friss rügyeiteket, gyümölcsöt, makkot, tobozt érlelő zöld levélsátratokat, arany palástként elterülő avarszőnyegeteket, hóval borított, jeges csipkefátyolba burkolt, csupasz vázaitokat.
Mennyi kitartást tanultam az Alpok szikláiba kapaszkodó, néhány maréknyi sovány földön felcseperedő, a zord körülményekkel dacoló, önmagukat konokul kiteljesítő, égnek törő fenyőktől.
Hány elbűvölő gyermekkori mesét suttogtak német föld komor és méltóságteljes tölgyerdei, melyekben eltévedve bolyongtam, mint Jancsi és Juliska, rejtőzködő gombát, szagos vadvirágot, talán titokban mézeskalácsházat keresve.
