Bálint Sándorra emlékezünk
Aki mindig a lényeget tekintette
Szerző: Kácser Anikó
Szeged városa ünnepre készül. Idén van születésének századik és jövőre lesz halálának huszonötödik évfordulója annak az embernek, aki a szegedi népélet hagyományait feltárta és megőrizte az utókor számára. Bálint Sándor, a nemzetközi hírű néprajztudós, a „legszögedibb szögedi” ezen túl a római katolikus magyar népi vallásosság és hitélet szóbeli és tárgyi kincseit is kutatta.
Mindkét szakterületén meggyőződésből és szeretetből dolgozott. Szegény, szeged-alsóvárosi családban született. Egyike volt azoknak a tehetséggel megáldott parasztfiúknak, akik a 20. század elején a népi mozgalom és az egyház segítségével eljuthattak a tudomány és a kulturális élet csúcsaira. Szegeden járta ki iskoláit a polgáritól a tudományegyetemig. Huszonegy éves korában Bartók Béla hangversenyét hallgatva a Tisza Szállóban érett meg benne a felismerés: a néphagyomány és a modern kultúra szétválaszthatatlan. Tudatosan kötelezte el magát szülővárosának, de néprajzi gyűjtését aztán kiterjesztette az egész szegedi nagytájra, amelynek ott húzta meg határait, ahol még az ö-ző nyelvjárást beszélték, melyet maga is anyanyelveként őrzött. A Szegedi Tudományegyetem magántanára és könyvtárosa volt, majd a katolikus tanítóképzőben nevelte a jövő pedagógusait, gyűjtőútjain pedig a következő néprajzkutató nemzedéket.